Igen minden értelemben felszállt a köd. Itt nálunk is végre ki lehet látni az ablakon és világosabb is lett.Végleges elrendezés is megszületett a takaróhoz, elkezdtem megvarrni a fedlapot. Több variáció, családi szavazás is segített, Zsuzsi is javasolt, Kati barátnőm is áldását adta. Vannak itt jó kis háttér emberek, akik adják a lendületet a véghajrához. Muszáj mutatnom egy csipetet itt egy kis részlet, mert annyira nekilendültem.
Hogy én varrhassak, ma Imrus bevállalt egy ludaskását.
Örülök, hogy szeret főzni, no nem állandóan, de mindig van egy két nap, hogy ő szeretne valamit kutyulni. Tök jókat főz! Ketten ugyan nem férünk, no nem a konyha mérete miatt, hanem én beledumálok persze. Na ő akkor higgadtan csak annyit kérdez "Akarod folytatni?" Szóval ilyenkor száj becsuk, mosolyog és elkullog a konyhából, nehogy elmenjen a kedve már!
Na ilyen tányér várt mikor lejöttem a varrószobámból.
5 megjegyzés:
Az én Drágám is főz most már és bár először furcsa volt , most már boldogan átengedem neki a terepet ,én pedig eltünök a konyhából.:)
Hm, finomat fözött.:)
A takaród MESÉS!!!!!!!!!!!Csak sóhajtozok, hátha majd én is 1x....
Gyönyörű lesz! A főzésért "is" irigykedek:-D
Mi sem férünk együtt a konyhában :)
Finom ebédet kaptál. A takaró meg szuper lesz.
Egy szavad nem lehet,ilyen ebéd után!Plussz diszités,hát tudod?!Szné Gabi
Jaj köszönöm lányok, igen nagyon finom volt! Imrus nagyon jól főz, nem győzöm dicsérni! Nagy kincs, ha az emberlánya nem főzni szeretne, hanem a hobbijának akar hódolni. A takarót folytattam, köszönöm a dicséretet ezért is. :)
Megjegyzés küldése