2008. december 31., szerda

BÚÉK!

Kívánok én hitet,kedvet,szép szerelmet,hű türelmet!
Utakhoz fényt,csodát álmot,békességet, boldogságot.
Magyar szót, az égre kéket,ember arcú emberséget.
Verseket,célt igazságot,daltól derüs jobb világot!
Tekintetet szembe nézve, éjt meg nappalt soha félve!
Kézfogásos tiszta csöndet, és mosolyból minél többet!

BÚÉK!

2008. december 20., szombat

Ajándékeső

Ezen a héten annyi kedvességet kaptam, mintha mindenki érezte volna ki kell engem a gödörből rángatni.

Hétfőn Borcsa ajándéka várt a postán. Ez a megfogalmazás nem is fedi a valóságot ajándék özönt kaptam tőle. Annyira személyre szólóan készített nekem ajándékot, amitől nagyon elérzékenyültem! Köszi Borcsa tényleg nagyon figyelsz rám, azzal az igazi értő figyelemmel!

Így volt becsomagolva,mintha egy kis telet is küldött volna. Julcsimmal bontottuk ki közösen:



A csengőnek már tudta, hogy örülni fogok, de azt nem sejtette Borcsa, hogy a gyertyák is a gyengéim. A naptárban a saját megvarrt munkáimat tette be képnek.És az a kis piros csomag még rejtegette mi is van benne.





Akkor most mutatom:


Borcsamama nagyon köszönöm!


Közben az én ajándékom is oda ért Nanához. Nagyon izgultam, hogy tetszik-e neki, de már megnyugtatott , hogy örült neki!


Szerdán a csoportban is kis karácsonyi sütis délutánt tartottunk. Ágitól kis karácsonyfát,Zsuzsa karácsonyidíszt és Évi egy angyalkás ajtódíszt készített nekem.Muffint kaptak tőlem a lányok.


A hét az ajándék készítés jegyében telt. Juli kis barátnőinek pattintós neszeszert, és pénztárcát varrtam. Gábor is kislányt húzott oda is egy pattintóst varrtam.

Ki is fogytam a pikk-pakk zárból. A tervezett ajándékaimnak így majdnem lőttek, mert ezek az apróságok nem voltak nálam tervben. De a Tűpárnánál még kaptam kettőt. Bogi fel is adta és ma szombaton ,ami persze munkanap, (de nem mindig van így a Postánál, és a Volánnál )meg is kaptam. Köszönöm megmentettél!Hurrá így a vasárnapi varrás nem marad el!

De a jó után még jobb megkaptam Komórka ajándékát is!Annyira helyes kis varrós szütyőkét kaptam Tőle. A zsebeken a dísz minden a varráshoz kapcsolódik. A kis apró díszeket lánykám már el is helyezte a szobájában. Nagyon köszönöm, nagyon örültem neki és használni is fogom. :)


Ma befejeztem még karácsonyi apróságokat is, és a ma leszedett kiállításunkról haza hozott kedves kis motyóimat felraktam itthon a falra. Ezekről majd írok még!

Jó éjszakát mindenkinek!

2008. december 8., hétfő

A születésnap

A mai reggel még zenés ébresztővel kezdődött. Aztán 7 órakor a telefon mindent megváltoztatott.
Julcsim a maga pörgős, állandóan locsi-fecsi viselkedése ma nyomokban sem volt található, pedig reggel pörgött még ezerrel.
A múlt héten amikor megkapta a személyi igazolványát lázasan bontotta a borítékot.
Édesapjával együtt jöttek haza.
Megköszöntöttük a mi nagy lányunkat , gyönyörű virágot vett apukája.Természetesen 14 szál.

Ettünk a finom tortából és beszélgettünk. A gyerekek sem hozták a kamasz cívódásaikat, olyan nagyosan viselkedtek. Gábor is komoly ajándékkal készült a Julcsi számára oly fontos napra. Gyönyörű ezüst gyűrűt vett a hugának.


Pedig nagy mókázásra készültünk Imrusommal. Énekelni akartunk és nevetni. Most még sem bömböltettük a CD-t az LGT-vel, pedig erre készültünk . Csak mi énekeltünk örömmel mégis elcsukló hanggal.


Boldog születés napot Julcsikám!

Szomorúságom

Ma tulajdonképpen nagyon boldognak kellene lennem. Ma van a pici lánykám 14. születésnapja. Nagyon várta már ezt a napot olyan vízválasztónak gondolja most ezt a számot. Végül is az, mert a továbbtanulás miatt nagy teher van rajta amihez meglepően komolyan áll hozzá.
A szomorúság ami elönti a szívemet az , hogy a mi legkedvesebb szomszédbácsink , a mi János bácsink ma reggelre meghalt. Ráadásul a megdöbbentő hírt Julim telefonálta meg, tényleg ma vízválasztó lett a nap. Nekünk ugyanis, és a gyerekek életében főleg ilyen közel álló személy, akivel nap mint nap találkoznak még nem halt meg. Nem merem és nem tudom lánykámat felhívni, mert nem tudom még kezelni én sem a dolgot. Délutánra halasztom, addigra megpróbálom összeszedni magam.
Annyi kedves emlék tolult fel bennem vele és pl. Julimmal kapcsolatban. Imádta a gyerekeimet, nagyon jó lelkű kedves örökké mosolygós volt.
Amikor Juli megszületett még csak nekik volt a lakáson telefon. Imrém nekik telefonált, hogy világra jött a mi Júlia Máriánk. Futva vitte Anyukámnak a hírt és együtt törölgették a könnyüket örömükben. És annyi szép emlék még , a kert végében, ahogy nyáron eszmecserét folytattunk és mesélt a fogságról, Recskről és sok, sok bölcsesség ami belőle áradt. Rengeteget tanultam tőle az az élet elfogadásáról ,a pozitív dolgokról , és még annyi mindent szerettem volna. Nekem most folyamatosan folyik a könnyem, mert annyira bizakodott a gyógyulásban. Szurkoltam nagyon neki, és én is hittem benne , mert 2 hete amikor náluk voltam mosolyogva váltunk el.
Így marad meg az emléke mindig bennem.
Nyugodj békében János bácsi!

2008. december 5., péntek

Mégegyszer az adventi babavarázsról

Egy múlt heti programomról szeretnék írni.
Már hosszú ideje készülödünk a babásokkal egy közös kiállításra. Ennek nagyon örültem, mert a havonta meghírdetett babákat most láthattuk így egyben. Ráadásul az egyénileg megvarrt gyönyörűségek is ott sorakoztak a polcokon, tárlókban.
A berendezésben, leszedésben nem tudtam segíteni , hiszen én a vidéki szekcióhoz tartozom. A munka dandárját a pesti csajszik és főként Exi végezte. Itt is köszi neki, hiszen ő vigyázott a mi féltett kincseinkre. A kis látogatókkal angyalkát varrt, és talán egy kis babás szenvedélyt hintett rájuk.
Szombaton sokan felkerekedtünk és egy rögtönzött talit is tartottunk. Nálam egy kicsit bonyolultabbnak indult a nap. Gáborom hajnalban indult Bécsbe az adventi vásárba, ill majdnem itthon maradt, mert ónos eső miatt alig tudott kiállni kocsival az uram. Julim másfél órával később Tihanyba indult az András napi regős napra, én 3/4 10-kor ültem fel a pesti buszra. Szóval Imrusom, mint egy taxis fuvarozott bennünket reggel 1/2 6 óta.
Elindultam végül is, tele várakozással. Először a Meseboltba mentem, ahol kétoldalas ragasztót, anyagot vettem.Itt beszéltük meg a találkozót Évivel is , mert szerencsére kivitt kocsival a találkozóra.
Jó volt a csajszikat újra látni. Annyira belemerültem a pillanatba , majdnem elfelejtettem fényképezni.


Adventi babavarázs


A képek magukért és rólunk beszélnek. Nagyon sok baba és figura került ki a polcokra.
Zsákbamacskát húztam én is és boldog tulajdonosa lettem Kata által varrt meglepinek, ami nem macska, hanem egy maci. Ráadásul nagy vihogás támadt amikor is feltünt, hogy a kardigánom lila , a mackó pedig lila csíkos. Összeöltöztünk! Ki is tűztem magamra rögtön. Julcsim bepróbálkozott hazatérve elkunyizni, de Mackó úr az enyém marad, ennek a napnak az emlékére.
Kriszti hozott nekem a festett anyagaiból, Ktimóval megbeszéltük Kipp-Kopp mintáját.Kata ellátott tanácsokkal a gépitűzést illetően.
Sajnos rövid ideig maradtam, mert bizony haza kellett indulnom. A Deák térnél döntöttem vonattal megyek haza. Már átszálltam a 2- es Metróra amikor is csörög a telefonom. Julim volt, hogy maradnának még fél órát és Dávid bácsi visszamegy értük. Elengedtem persze, de arra nem gondoltam, hogy drága lánykám az édesapját nem értesíti erről. Ugyanis Imrusomnak kellett összeszedni a családot este.
Még jó hogy megemlítettem neki a vonatra felszállva, de akkor már elindult Veszprémbe. Így a várakozást kedvenc barkácsáruházában töltötte, nem éppen felhőtlenül.
A vonaton ismét történt egy jó kis szitu. Most nem én voltam a főszereplő, történt ugyanis, hogy amennyire a buszon fáztam itt annyira fűtöttek. Pétfürdő környékén egyik utastársam megkérdezte " kinyithatom az ablakot?" Ellenvetés nem lévén belekapaszkodott , igen erő kellett a kinyításhoz. Hát összeszedte minden maradék erejét és kinyitotta az ablakot, hogy nem lehetett visszazárni. Egy fiatal srác utazott velünk aki mindent megpróbált, hogy a 3 fokos hideg ne tudjon beömleni az ablakon át, de sikertelen volt. (férjem szerint lehet, hogy be volt ragasztva az ablak.) Mi egy lánnyal csak vihogtunk, ezt nem hiszem el mondogattuk egymásnak. Kínosan ültünk a helyünkön most már nem izzadt senki a kupéban. Gondolhatjátok amikor az első fényeket megpillantottam rögtön öltöztem, hogy én már megérkeztem Veszprémbe. Még volt egy megálló , de kabátban azért jobb volt még a peronon is állni, ha már egyszer előbb öltöztem fel.
Természetesen egyszerre érkeztünk mindannyian haza. Először engem vett fel a kocsiba Imrus, aztán Juli érkezett meg. Dávid bácsi sűrűn kért elnézést, de megnyugtattam a gyerkőc nem szervezte jól meg a hazaérkezését. Azt mondta annyira jól érezte magát ki is ment a fejéből, hogy én még nem vagyok itthon.Természetesen ahogy beültünk a kocsiba, csörgött a fiam elhagyták Ajkát és mindjárt Herendnél lesznek.Tekertünk is a megbeszélt parkolóba és egyszerre érkeztünk végül is haza. Hát volt élménybeszámoló , és az én párom finom vacsival várt bennüket haza.

2008. december 2., kedd

A megnyitó

Tegnap délelőtt rendeztük be a kiállításunkat. Sokan szorgoskodtunk a felrakásnál, ezért szerintem gyorsan végeztünk.
Ma délután 5 órakor nagyon sokan jöttek el megnézni egy év alatt mit is sikerült ennek a csapatnak megvarrni. Jó érzés volt látni, hogy ennyien kiváncsiak ránk.
Képeket nézegessétek, ezeket készítettük:
FOLTVIRÁGOK kiállítás 2008.12.02.


Még teszek fel fotókat, de a tárlókban levő dolgokról készítettek nem sikerültek. Ezekről újabbakat készítek majd.

Kiállítás Veszprémben

Tegnap felraktuk a csoportunk kiállítását. Szeretettel várunk mindenkit!
Posted by Picasa

Népszerű bejegyzések

KATTINTS IDE, HÁTHA TUDSZ SEGÍTENI!



Itt szavazhatsz a blogomra!

Powered By Blogger