2008. október 29., szerda

Kalapos Zsuzsi

Az NLC-n már játszottunk nem is olyan régen Kalapos Zsuzsi mintával. Nagyon szeretem ezt a mintát, de csak ekkor és egy ajándéktáskát varrtam ezzel a mintával. Ezeket is géppel varrtam.
Hétfőnként Zsuzsi, az egyik csoporttársam tart tanfolyamot, ahol éppen Kalapos Zsuzsival folytatták a varrást. Természetesen megkértem, hogy a hagyományos technikával engem is ismertessen meg. Így képzeltem, de azért jó volt a magyarázat, és be kell valljam a társaság sem hanyagolható el. Nagyon gyorsan elrepült az idő. Mivel itthon én már a papírra rávarrtam, szinte befejeztem az applikálást.
A dísztűzését, mivel a kötényen karácsonyi arany színű minta van, arany metálcérnával varrtam. Olyan kis ünnepi lett.
Végül gyorsan körbeszegtem.
Helyes kis kép lett belőle, erre az akasztóra teszem majd fel.


2008. október 26., vasárnap

Bejegyzés

Hát igen, ahogy sejtettem a lementett piszkozatot a megkezdés dátumával jeleníti meg.
Az elmúlt hetem lejjebb került megjelenítésre! Tanultam belőle , csak akkor írok, ha van már fényképem is. A mai képek láttán emlékeztettem Jézuskánkat, hogy egy jobb fotomasinával igazán meglephetne.

2008. október 24., péntek

Csengettyűim

Az úgy volt, hogy a Nagymamám megunta a port törölni a csengőn amit hátul láthattok a képen. Természetesen (mivel gyerek koromban soha nem kaptam meg , "mert eltöröd Andreám" magyarázták) most megragadtam az alkalmat és megmentettem.
Szóval így kezdődött, aztán jöttek a karácsonyi kis harangok. Már 5 volt, mert van egy zenélős is. Aztán lehet, hogy egy kis lustaság segített abban hogy szaporodjanak. Kicsik voltak a gyerkőceim és nem csomagoltuk el ünnep után őket, és ott sorakoztak. Szinte várták, hogy legyenek társaik.
Külföldre utazva láttunk csengettyűket, és ekkor jött az ötlet.
Érdekes most is így kirakva, de Magyarországon kevés helyen kapható. Pedig annyira helyesek a polcon sorakozva látni őket. És elindult akkor céltudatosan a gyűjtés.
A kislányom is ezt hozott nekem Korondról.
Lőcsén nagyon sok féle volt, de mivel a lányunk Júlia, és a lőcsei fehérasszony ugyan Julianna volt, kérdés sem férhetett hozzá melyiket választotta.Természetesen a gyereknek előjoga a választás.
A nagy sütőtök szerűt Bubutimár Éva készítette. Herenden volt egy kiállítása a Múzeumok éjszakája rendezvényen. Nagyon helyes kis manókat készít. A csengője meg különleges lett a többi között, mert játékos.
Azóta, ha Anyum is utazik ezt hoz nekem, mert tényleg nagyon tudok örülni ennek a kis apróságnak.
És akkor nézzétek itt sorakoznak :

2008. október 23., csütörtök

Az elmúlt hét örömei

Először azzal kezdeném, hogy voltunk Csongrádon a férjem nagynénjénél egy gondozó otthonban. Nagyon kellemes környezetben találtuk, ahol nővérek együtt örülnek az ő lábadozásának. Tavaly került be Szentesen ápolási osztályra, és nem találok rá jobb szót a körülmények ott (és itt a tárgyiról írok elsősorban) gyalázatosak voltak. Mozgássérült szegény és ágynak esett nem tudott járni sem. A dologban az a legszörnyűbb, hogy a fia is az aki egyedül él. Tehát ő sem tud segíteni az édesanyjának, mi meg 300 km-re élünk tőlük. Végül is sikerült ide bekerülnie, ami szerintem a legjobb döntés volt. A legnagyobb örömünk az volt, hogy 1 év után kikerült az ágyból próbál járókerettel járni és addig is megtanult kerekesszékkel közelekedni! Szóval soha nem szabad feladni! Neki is szép születésnapot szereztünk 77 éves volt, de mi is nagyon boldogok voltunk a férjemmel, hogy így látjuk őt. Humora a régi volt "Két hetes lettem gyerekeim" mondogatta.Ez volt a legpozitívabb az elmúlt napokban.
Útközben Székesfehérváron megpróbáltam megkeresni a Tűpárna üzletét. Mammkánál és Szömörcénél olvastam róluk.Szerencsére Bogi édesanyja a közelben dolgozik és hozzá irányítottak. Tőle megtudtam, hogy neten tudok rendelni. Nagyon helyes kis gombokat és utólag még egy kis karácsonyi anyag csomagot is rendeltem tőlük. Nézzetek be hozzájuk! Most már csak idő kell a varráshoz!


Megvarrtam Borcsamama táskáját mégegyszer, mert én mutattam a lányoknak a csoportban. Könnyebb volt így magyarázni nekik, mert vizuálisan is látták. Őszies hangulatú lett, és nem is gondoltam, hogy ilyen jól sikerül ebből az anyagból.



Most szerdán Katival ketten mutattuk meg a jászberényi csoportban tanult babákat és a virágot.
Az enyém a levendula manó és a virág volt. Egyszerű helyes kis minták gyors ajándék kisérőnek remek mindkettő.
Kati által prezentált figurás zsákom még varrás alatt van.


Most pedig itt volt a hosszú hétvége. Szombaton mentem meglátogatni az én Drága Nagymamámat (képzeljétek 92 éves, így hát én is hosszabb távra tervezek, mert nagyon hasonlítunk).Annyira örült nekünk, ezek a találkozások nagyon sokat jelentenek nekem.
Ja és mutatom a kályhánk képét, mert már fűtünk. Amennyi mérgem volt a mesterrel, most annyi örömünk van benne, és a gázóránk sem pörög ezerrel.


Ez a bejegyzésem, már le volt mentve piszkozatba és elfelejtettem közzé tenni. Kiváncsi vagyok milyen dátummal fogja megjeleníteni. (Ma október 26.-a van.)

Kipécéztek engem is

Szabályok:
1. linkeld be a blogodba azt aki kipécézett
2. ossz meg magadról hét dolgot, akár különleges, akár hétköznapi
3. pécézz ki 7 embert, nevezd meg őket és linkeld be a blogodba
4. egy hozzászólásban értesítsd őket a blogjukban, hogy ki lettek pécézve.

Kastan és Trudi volt ebben a játékban kiváncsi rám.

1. Nagyon szeretem a családomat, és nehezen tűröm még az ő sikertelenségüket is.
Sokszor veszem magamra az ő problémájukat is. Sokat lelkizek emiatt.

2. Amióta "foltozok" sokkal kiegyensúlyozottab lettem.
(kedves barátnőm idézete "olcsóbb mint a pszichológus".

3. Még 23 éves koromban is nőttem.

4. 40 éves koromban tanultam meg, hogy szabad és néha kell nemet is mondani.

5. Szeretem a kertemet, és a növényeimet, benne a két önfejű kutyámmal. (másik terápiás foglalatosságom)

6. Sajnálom, hogy nem foglalkoztam többet a nyelvekkel. Igaz erre is van még időm.

7. Amerre jár a szűkebb családunkból valaki, onnan csengettyűt hozunk magunkkal. 21 darabos gyűjteménnyel rendelkezem már, igaz ezt már elárultam nem is olyan régen Mammkának. Azonban gyűjtőszenvedélyem másban is kiélem, mert nehezen válok meg a tárgyaimtól, ez lehet színházjegy vagy csorba tányér is.

Hát akkor az én kipécézettjeim a következők:
Noémi
Pamina
Nana
Ibcsy
Cicvarek
Méhike
Évi

2008. október 17., péntek

Egy kis különlegesség

Hát igen az emberek utaznak, világot látnak és szűkebb környezetüket sokan lehet hogy nem is ismerik. Különleges és egyedül álló dolgokat itthon is találhatunk. Ilyen például az egyik, Herenden a katolikus templom (Szent Euszták) .

Az épület barokk stílusú, egyszerű. Azonban belülről a világon egyedülálló , felbecsülhetetlen értékű porcelánablakot csodálhatjuk meg. Kettőt készített anno a Porcelángyár, de a II.világháborúban a templom ablaka megsérült. A megmaradt ablakot építették be, amit addig kiállításokon mutatott be a Porcelángyár. És mi itt a XXI. század elején is tátott szájjal bámulhatjuk, hogy a porcelán vastagságával hogyan is alkották meg a kontúrokat, a fényt és árnyékot. Szent Erzsébetet ábrázolja az ablak.
Az ablakmérete nem kicsi, tényleg egy kuriózum.
Csodálatos élmény, és ha erre jártok és be tudtok jelentkezni, akkor nézzétek meg!.

2008. október 12., vasárnap

Határtalanul

Tegnap eljutottam a Határtalanul kiállításra a Várba. Hát én a címéhez méltóan határtalanul jól éreztem magam.
Reggel korán ébredtem, mert egy közösvarrára indulásom kicsit balhésra sikeredett. Most 4 órakor már fennt voltam így aztán tényleg nem aludtam el. Kivételesen én főztem a kávét, így kárpótoltam Imrusomnak a korai kelést, és azt , hogy kivisz az állomásra. Icu is el tudott jönni, félt ugyanis, hogy elkapta a kisunokájától a vírust. Szerencsére nem!! Az állomáson találkoztunk.
Szerintem a vasutast mi ébresztettük, amikor bekopogtunk jegyet venni.
A városlődi lányok már foglaltak nekünk helyet. Márkón felszállt a csapat másik fele, míg Veszprémben Éváék is csatlakoztak hozzánk.. Teljes lett a csapat. Természetesen a táskáink megszemlélésével kezdődött a jó kis duma parti. Előkerültek a neszeszerek, a varrós alkalmatosságok is. "Ki hogyan varrja , hol tanulta" stb.
Aztán előkerültek a varrások is. Többen a szalaghímzéssel próbálkoztak, én a molámat varrtam tovább. Annyira belemelegedtünk a beszélgetésbe ( ehhez persze az is hozzájárult, hogy ezerrel fütöttek a vonaton), hogy nagyon gyorsnak tűnt ahogy felértünk Pestre. Hát a kijáratnál amikor kérték a jegyem kicsit bepánikoltam mert hirtelen nem tudtam hova is tettem,de minden oké volt türelmesen megvárták míg előhalásztam.
Szép kellemes időben sétáltunk fel a Várba, az idősebbekre tekintettel a Bécsi kapun át.
Kicsit pihiztünk a Halászbástyánál, ettünk egy kis reggelit és bementünk a kiállításra.
Engem lenyűgözött a hely is, először voltam itt. Számomra a kiállított darabok egytől egyig nagyon tetszettek. A kékfestős kiállított quiltekbe beleszerettem. Annyira örülök, hogy csináltam részlet fotókat is, mert így újranézve ismét lenyügözve bámulok. Nem tudom mekkora szokott lenni, de én elégedett voltam. Sok fajta technikát láttam egy-egy kategóriában. Mennyi, mennyi lehetőség van egy címhez elkészített művekben. Gratulálok mindenkinek!
Az emeleten sok ismerőssel találkoztam ill. bemutattak olyan topikos lányoknak akikhez még nem társult arc. Juhizzsal hosszasan elemeztük Méhike hátizsákját, közben jókat nevettünk. (nagyon szuper lett a kis pókocskával!) Megismerhettem Maplét, Zsuzsucit, Cicvareket és Bvédőnőt is! Évivel és Elizanikóval nagy örömködésben üdvözöltük egymást. Borcsával is sikerült 3 percet beszélnem.Azt viszont nagyon sajnálom, hogy most nem volt időm kimenni a topikos talira,és csak futólag találkoztam mindenkivel. Az aggódó szavak, "Hogy miért nem írtál, csak nincs baj ?"nagyon jól estek, köszönöm. Ezek ilyenkor megerősítenek, hogy figyeltetek rám, és talán hiányoztam.
Egyet viszont én is nagyon sajnálok, hogy a Kultúraquiltek ott kerültek kiállításra.Kifele menet vettem észre, szerencsére! Ismét végig vizslattam most így együtt őket. Volt olyan amit már láttam , de így együtt még nem. Gratulálok minden részvevőnek!
Aztán már tényleg mennünk kellett a vonathoz. Séta vissza a Délibe. Hát én hazafele az élményekkel gazdagabban határtalanul fel voltam dobva.
Évával beszélgettünk hazáig, és nagyon gyorsan Veszprémbe értünk. A vonaton még kicsit bénáztam, mert a önmagától záródó ajtón erőszakot akartam tenni és becsukni. Ehhez még segítséget is kértem egy fiatal srác személyében, aki felvilágosított a technika fejlődéséről. A leszállásnál már félve szemléltem az ajtót, de jött a segítség a " zöld gombbal sikerülni fog". Annyira vihogtunk, mint amikor a 14 éves lányom szokott a barátnőjével.
Délután még a képtáramba is feltöltöttem a képeket. Sajnos nem sikerül mindegyik!
Hát nekem ilyen határtalanul jóra sikeredett a szombat. Üdv mindenkinek!

2008. október 3., péntek

A vakáció, már régen véget ért

Hát igen a vakáció tényleg régen véget ért, de egy felejthetetlen hetet töltöttünk Egerben. A hotelunk szuper volt, a fürdő klasz volt. A város még mindig gyönyörű. (Egyik nagy kedvencem.)
A kirándulásaink amit a környékre tettünk nagyon jól sikerültek, főleg Az Istállós-kőnél levő ősember barlangnál tett túra.Erdei kisvasuttal utaztunk, majd az állomásról elindultunk. Persze, hogy a hotelben hagytam a túracipőmet.

Strapabíró lapos szandálban, de néha a reményt is feladtam, hogy a barlanghoz
elérek. A gyerekeim vihogva a legmeredekebb úton mentek, én mintha csak őket keresném meg-megállva loptam kis időt pihenni.Tisztelet az ősöknek akik nap, mint nap megtették vadászat és gyüjtögetés után ezt az utat. De sikerült!Kellemes séta lefelé és persze, hogy megtömtük a hasunkat pisztránggal. A képen még vidáman fickándoznak, Pali bácsi sütödéjében igen finoman megsütve már nem csak a látványban hanem az izekben is gyönyörködhettünk.

Hazafelé még a Kékesre is felmásztunk. Szóval klasz volt.

Közben elkezdődött a suli.Természetesen ez másnál is így van, hogy a szeptember sűrű, de nálunk idén nagyon zsúfoltra sikerült. Orvosi vizsgálatok a gyerekekkel, ahova szeptemberre kaptam időpontokat. Szerencsére sehol semmi gond nincs. Julimnak kell úszni járni, amit örömmel vett.
Közben kályhát raktak nálunk, csodaszép és ha a reményeinket is beváltja még nagyobb öröm. Képet teszek fel róla, amikor ég benne a tűz. Egyetlen szépséghibája volt csak a szakember, aki olyan hisztis volt férfi létére, hogy még most sem tértem magamhoz a viselkedésén.
A csoportban is újra találkoztunk, aminek nagyon örültem, mert így rendszeresebben fogok varrni.
Julim takarójának blokkjainak a száma is lassan, de növekszik.
Az apróságokat azonban varrtam. Teknős tűpárnát, almákat, epreket, szivecskéket, házikó-kulcstartót. Megvarrtam a Jászberényben tanult levendula-manót, és a virágot is elkészítettem. Tényleg augusztusban Jászberényben is voltam! (erről írok legközelebb.)
Most már rendszeresebben tudok írni, összeállt a hetirendünk is. Julim nyolcadikos és a továbbtanulásnál igyekszem kivenni a részem és segíteni neki a felkészülésben.Természetesen előkészítőre is jár, így nekem márcsak a gyakorlás és csak a finomítás marad. A nagy munkát Ő végzi, remélem a kitartása meghozza az eredményt.

Népszerű bejegyzések

KATTINTS IDE, HÁTHA TUDSZ SEGÍTENI!



Itt szavazhatsz a blogomra!

Powered By Blogger