Szombaton ismét kimozdultunk, hogy a heti sétát amit megfogadtunk legyalogoljuk.
A Sárcsi kúthoz mentünk ki és onnan indultunk tovább. Kezd az erő is feléledni, a madarak csicseregtek , sütött a nap.
Jó volt megölelni ezeket nagy bükköket!
Aztán két felé mentünk, Imrus meg akart valamit nézni. Lemaradtam és ezt a táblát vettem észre:
és elindultam a nyíl irányában, egyedül.Nem is lett volna semmi gond, ha elolvasom a táblát mi is van ott, de én csak a fényképre koncentráltam.A fényképezőn keresztül nézve próbáltam a terepet felmérni. Ennek az lett a következménye, hogy akkorát estem, mint az ólajtó. Ráléphettem egy kis ágra, és csúsztam lefelé a Búvó lik felé, ahova majdnem nekem is sikerült elbújnom. Nagyon mérges vagyok magamra, hogy ilyen meggondolatlan voltam. Most amikor kenem a vádlimon a zúzódásomat mindig megfogadom, hogy többet nem indulok neki egyedül és a kiírást, ha található ott akkor előbb elolvasom. Persze utólag már poénkodtam, hogy legalább piros jackie volt rajtam, hogy a mentők hamar megtaláljanak. :)))
Szerencsére nem történt nagyobb baj, így megnyugodva visszasétáltunk. A Sárcsi kútnál ittunk finom forrás vizet és elindultunk haza.
Amikor hazaértünk jött a meglepetés Juliék ilyen finom pogácsával vártak haza bennünket:
Vasárnap meg halas napunk volt, lazacot sütöttünk ebédre. Nagyon finom lett!
3 megjegyzés:
Hát lehetett volna, nagyon nagy bajod is!
Sok energiát öleltél magadba a hatalmas fákból!
Szuper lehetett!
Szerencsére csak egy rossz emlék zúzódással ugyan, de nem mással. Hát ennyi elég egy balesethez egy másodpercnyi figyelmetlenség, és egy rossz döntés. Óvatosabb leszek ezután az biztos! Viszont a tavaszi erdő csodálatos, imádom ahogy ébred a természet! :)
Lehet, hogy nem ártana azt a lukat körbe keríteni. Szerintem elég balaestveszélyes. Gyerekek is bele eshetnek.
Megjegyzés küldése