Hiába , akik ott töltötték az életük nagy részét, márpedig ő és a férje ott, minden apró zugot ismernek itt.
Nagyon sok érdekességet mesélt, mindenre kitért.
Mindenhol ott a lószimbólum, itt erről szól minden. Nagyon szépen őrzik a tradíciót, gyönyörű tisztaság van, igazán példaértékű. Ezek a lovak nem az istállóban álldogálnak, mindennap feladat van. Láttuk ahogy reggel kivitték őket egy külső karámba, hát mint a kisgyerekek, amikor kiengedik őket a szabadba. Futkostak, fürödtek a porban. Délután amikor már idő volt, hogy visszamenjenek az istállóba sorban állva várták a lovászokat akik visszavezették őket. Nagyon jó volt látni, itt ezek a lovak boldogak.
Beszélgettük is, hogy az istállóban mi most éreztünk igazi lószagot. Értitek, lószagot! Tisztaság volt mindenütt.
A lovak, hogy márvány itatóból ittak, már meg sem lepődtünk, de ennek ugye praktikuma is van, hiszen ebben nem melegszik fel a víz. Így mindig friss, iható víz van előttük.
Amikor leültünk az öreg óriás akácfa alá, hát persze, hogy Zsuzsi táskáját kezdtük el elemezni. Ott sem hazudtoltuk meg magunkat.
A múzeumban végre megláthattam a híres Csekonics báró mellszobrát. Bevallom a mondást régről ismertem, a "Nem vagyok én Csekonics báró! ", de nem tudtam, hogy élőszemély volt. Sőt ő volt a bábolnai ménes parancsnoka. Szóval sok okosságot hallottunk, láttunk és felfedezhettük Marika férjének fotóját a híres fogathajtók között.
Nagyon jó, hogy ő vitt bennünket körbe, mert inkább az ő szemszögéből mutatta be a birtokot. Nem egy betanult szöveg, blablabla elmondva. szavai itt csengenek azóta is fülemben.
A videó kinagyítható! (jobb alsó sarok)
1 megjegyzés:
Nagyon jó lehetett. Bábolna mindig csuda klassz hely volt.
Megjegyzés küldése