Hidegkúton

Kedves barátnőm Marika némettanár és a nyárra tábort szervezett az osztályának. Megkért menjek el hozzájuk és egy kis hímzést tanítsak a gyerkőcöknek. Azonnal bevillant Mónika nekem, aki a csoportunkba jár. A hab a tortán, hogy ő igazi német lányka és hímzőmester. Igen , hímzőmester. Csodadolgok kerülnek ki a kezei alól. Gondoltam megkérdezem. Azonnal igent mondott, és nekiállt felkészülni a szerda délelőtti programunkra. Előkészítette az egységcsomagokat, nekünk Ágival csak a tanításba kellett besegítenünk.

 Ezek a mintadarabok ollóőr és egy tűpárna 15db négyzetből van összevarrva. Ezeket Mónika készítette.

  Mónika precizitása ismét nagy sikert aratott. A gyerekek a mi lelkesedésünket átvéve olyan örömmel varrtak, hogy ez igen nagy meglepetés volt a számunkra. Nagyon ügyesek voltak a pici kezek, fiúk, lányok egyaránt. A fiúk sem adták fel és főleg Zalán nagyon brillírozott. Ő nagyon gyorsan megértette és a végén már ő maga is mutatta a többieknek az öltéseket, hogyan is varrják a többiek.

Ági  csapata

Mi is nagyon igyekeztünk, bár minket a fonalcsomó manó azért gyakran megviccelt.

és csak varrtak, varrtak.  Kis pihenő azért belefért. 

Zalán nagyon ügyesen mutatta a lányoknak hogyan varrják tovább a medált.
Finom ebédre is meginvitáltak bennünket és örömmel láttuk hogy aki az asztaltól elment az ebéd végén sietett varrni. 

Búcsúzóul lekattintott bennünket Marika. Boldogan szorítjuk magunkhoz a gyerekek által készített kis vászon táskákat, amit ők díszítettek festékkel.
  
Az én medálom ilyen lett:

Köszönöm Mónika és Ági, hogy eljöttetek, mert igen klassz élmény volt! Jól éreztük magunkat!