Határtalanul

Ismét megrendezte a MFC a Határtalanul kiállítást, amire mi négyen a lányokkal vasárnap látogattunk el.
A kocsiban a barátnőim  nagy örömmel fogadták az előző bejegyzésemben látható apró kis kulcstartókat.
Amikor beléptünk a JAMK-ba a Memento kékfestő fogadott bennünket.
Tudtam, hogy ki lesz állítva, de hogy ezt látom meg elsőnek nem gondoltam.
Lenyűgözött, nagy hatást gyakorolt rám, hiszen nemcsak  végig követtem az elkészülését Maráék blogjában, de  benne mosolygott az én csillagom is.

Mariannal és Marával való találkozásom nagyon kellemes volt, nagyon jót beszélgettünk. Marianntól kis csipetet kaphattam az elmúlt hetek élményeiből, mesélt János bácsiról, hogy  milyen munkaszeretet, bölcsesség van benne.  A gesztus amivel megköszönték a megvarrt blokkot igazán megható volt. Köszönöm az emléklapot! Nagyon örülök, hogy megismerhettelek benneteket!
A kiállítás megint nagyon gazdag volt.
Nekem vannak idén is nagy kedvenceim, és megint rácsodálkoztam mennyire más életben megnézni és az apró részletekben személyesen elmélyedni. Nem is beszélve a képen nem kivehető méretről. Volt olyan amit kisebbnek, volt olyan amit nagyobbnak gondoltam ismét. 
Ez a pár óra, ami alatt találkozhattam veletek nagyon jó volt. Igazi feltöltődés számomra!  Margó, Évi, Pjulcsy  akikkel hosszabban tudtam beszélni. Eljött Zsuzsi is Réka lányával, aki igen élvezte a nyitott műhelyt, megjegyzem én is. :) Jó lett volna többet varrni, dumcsizni, de most csak ennyire volt időnk! De lesz még ilyen, ugye!
Megvarrtam én is a kis fenyőfát, amit Körmi tanított, de  Gabicza karácsonyfadísze is  elkészült, igaz  ez már itthon. Lesz ezeknek folytatása, hiszen vészesen közeleg az ajándék készítés időszaka.