Nem volt egyszerű a dolgom, mert egy férfiembernek készült,aki fémmel dolgozik, forgácsolással foglalkozik.
Mit lehet ebből kihozni? A textil és a fém igen messze van egymástól. Nagyon sokat gondolkodtam rajta. Kétszer is nekiálltam, nem akart összeállni.
Az első variáció a rozsdaszínek lettek volna, nagyon unalmasra sikerült a festett anyagok összevarrása. Hamar félre is tettem.
Kezdtem új színekkel próbálkozni.
Amikor ez összeállt, akkor gondolkoztam hogyan tovább? Mit varrjak applikáljak vagy hogyan is lehetne utalni a mesterségére az ajándékozottnak. Ekkor jött az ötlet, hogy műszaki rajzokat kellene keresnem a forgácsolással kapcsolatban az interneten.Ki is nyomtattam őket az anyagra.
Innen ismét egy kis megálló következett. Mivel ilyen messze állt tőlem a téma, a falikép inkább közben alakult, terveztem mindig tovább.
Innen viszont elkapott a lendület és varrtam-varrtam.
Aztán építettem, építettem tovább a kis mozaikokat.
A fedlap elkészült , kezdhettem a szendvicselést.
Amikor idáig eljutottam, jött az újabb dilemma hogyan is tűzzem?
Első körben géppel gondoltam, de elvetettem, mert a sok kis négyzetet eltolta volna a varrógép fogazata. Maradt a kézzel tűzés, nem bántam meg!
Aztán Imrusom nagyon jó ötletet adott, mert nem gyönggyel díszítettem, hanem a forgácsoláshoz közelálló tárgyakkal. Menetes csavaranyák , szárnyas anyák, forgácsolókés-lapkák kerültek fel dísznek.
A felvarrt díszítés után az elkészült képet felakasztottam a falra. Így fogadtam Laciékat, akik örömmel vitték el az ajándékukat.
2 megjegyzés:
Nagyon jó lett. Megértelek, amikor nehezen találja ki az ember, hogy mit varrjon, lassan megy a dolog. Aztán amikor a fejben összeáll, beindul minden. Gondolom az ünnepeltnek nagyon tetszett. Imádom ezeket az egyedi ötleteket.
Köszi Mimó, tényleg jó volt visszagondolni. Igen úgy tudom tetszett neki.
Megjegyzés küldése