Nem könnyű ajándékot varrni férfiembernek.

Tavaly készítettem el ezt a faliképet. 

Nem volt egyszerű a dolgom, mert egy  férfiembernek készült,aki fémmel dolgozik, forgácsolással foglalkozik.
 Mit lehet ebből kihozni? A textil és a fém igen messze van egymástól. Nagyon sokat gondolkodtam rajta. Kétszer is nekiálltam, nem akart összeállni.
 Az első variáció  a rozsdaszínek lettek volna, nagyon unalmasra sikerült a festett anyagok összevarrása. Hamar félre is tettem. 
Kezdtem új színekkel próbálkozni. 

Amikor ez összeállt, akkor gondolkoztam hogyan tovább? Mit varrjak applikáljak vagy hogyan is lehetne utalni a mesterségére az ajándékozottnak. Ekkor jött az ötlet, hogy műszaki rajzokat kellene keresnem a forgácsolással kapcsolatban az interneten.Ki is nyomtattam őket az anyagra. 
Innen ismét egy kis megálló következett. Mivel ilyen messze állt tőlem a téma, a falikép inkább közben alakult, terveztem mindig tovább. 
Innen viszont elkapott a lendület és varrtam-varrtam.

 Aztán építettem, építettem tovább a kis mozaikokat.

A fedlap elkészült , kezdhettem a szendvicselést.

Amikor idáig eljutottam, jött az újabb dilemma hogyan is tűzzem?
Első körben géppel gondoltam, de elvetettem, mert a sok kis négyzetet eltolta volna a varrógép fogazata. Maradt a kézzel tűzés, nem bántam meg!  
Aztán Imrusom nagyon jó ötletet adott, mert nem gyönggyel díszítettem, hanem a forgácsoláshoz közelálló tárgyakkal. Menetes csavaranyák , szárnyas anyák,  forgácsolókés-lapkák kerültek fel dísznek. 

A  felvarrt díszítés után  az elkészült képet felakasztottam a falra. Így fogadtam Laciékat, akik örömmel vitték el az ajándékukat.