2011. október 4., kedd

Egy farmerszoknya újjászületése


Már régóta szemezek a lányom egyik szoknyájával.
Kérdezgettem:
- Hordod, megpróbálod jó-e még rád?
Jött a válasz:
- Mindjárt!- ez nálunk a sohát jelenti a mi családi szótárunkban.
Persze a félszemem mindig rajta a szoknyán, ami mindig a szekrényben lapult. Na most vettem a bátorságot, és mivel soha nem láttam a lányomon megvarrtam belőle a rég áhított táskát.
Mikor lehoztam a varrósszobámból jött a felkiáltás mosolyogva:
- De az az én szoknyám!
Válaszom szintén mosolyogva:
-Volt.
Harag nem lett köztünk, jót nevettünk a szoknya tovább él. Kicsit átszabva, de tovább.
Posted by Picasa

3 megjegyzés:

Katalin írta...

nagyon klassz lett
mekkora belepakolást bír ki, hány mázsáig?
:))

Jeszi írta...

Megyek, körülnézek a gyereknél.

beszand írta...

Köszi Lányok!
A pakolásról csak annyit, hogy elég sok cucc elfér benne, és mivel a zsebek megmaradtak így jobban tudok benne szétválogatni. A keresési időm azonban még nem csökkent, de azon vagyok! :))

Népszerű bejegyzések

KATTINTS IDE, HÁTHA TUDSZ SEGÍTENI!

Itt szavazhatsz a blogomra!