Mióta elköltöztek Julcsiék , nagyon éreztem a kutyahiányát. Füge is velük ment és csak hétvégenként találkoztunk. Aztán egy vasárnapi este mindent megváltoztatott. Erika, felajánlotta a kiskutyákat szerető gazdikat keresve, mert az anyakutyának elfogyott a teje. Sokan jelentkeztünk , nagyon sokan. Álmomban sem gondoltam, hogy engem választ, de mégis megtörtént. Szabadságom második napján elmehettem Dióért. Még most is felfoghatatlan, hogy Erika engem választott sok jelentkező közül gazdájának ennek a kis csöppségnek. A kutyamama már nem tudta etetni őket, így elhozhattuk a kis drágát. Már névvel mentünk, amit a Gáborék és Julcsiék javasoltak. DIÓ volt az azonosság a javaslataik között. Így emellett döntöttem, mert nagyon tetszett nekem is.Amikor Erikának meséltem, hogy mi már névvel érkeztünk, először ő lúdbőrözött, aztán én amikor mondtam, hogy mit választottunk.
Az apakutyus neve is Dió mondta. Egyszerűen hihetetlen, egymásra borultunk tényleg az örömtől, mert a mi kis Diónk volt ráadásul a kiskölykök között a kedvence.
Itt is nagyon köszönöm Erika, igyekszem nagyon jó gazdája lenni Diónak!
Megnyugodtam, tetszik ahol vagyok.
Alszom is, mert pici vagyok még.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése