Tavaly még sikerült újra találkoznom Zolival is. Ugyanis észrevettem, hogy jó szokásomhoz híven kölcsönadtam az első könyvét a Hoppárézimi-t. Sajnos az évek teltek és nem is emlékeztem már rá kinek is adtam oda.
Szerencsére sikerült Zolit megkeresnem és a harmadik könyvére is szert tehettem. Nagyon vidám boldog emberré vált, példaértékű az élethez való hozzáállása.
 |
| Zoli és én |
Mivel nála találkoztunk egy kis ajándékkal kedveskedtem nekik, egyik babámat ajándékoztam oda Tenzinek, a kislányának. Az öröm nagy volt, megszerette a babámat, azonban a hátizsák elveszett benne minden számára fontos kinccsel. Röviden összefoglalva az internet illetve a facebook segítségével a baba meglett. A második nap már azon gondolkodtunk, levélváltások közben, hogy újra varrom nekik a babát, de az emberek segítettek. Köszönet a sok megosztásért nekik. A baba és a hátizsák abban az étteremben lett meg végül, ahova nap, mint nap járnak.
A nagy riadalom után végül happy end lett a történet vége.
A nagy riadalom után végül happy end lett a történet vége.
 |
| Tenzi és a babája |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése