Leugrottunk Balatonfüredre, igaz kicsit hűvös volt az idő, de megérte. Jót tett a séta, mert a derekam rendetlenkedik, a mozgás viszont kell.
Ettünk egy jó kis velős pirítóst a Hatlépcsősben aztán kisétáltunk a mólóra..
Tihany felől egy hajó indult éppen, amikor kiértünk a mólóra a hajóállomáshoz. ( A képek minőségéért elnézést telefonnal készítettem)
A mólón egy megemlékezés volt aminek részesei lehettünk, amit a Nők a Balatonért egyesület rendezett a hajózási vállalattal karöltve. Elolvastuk az installációkat, de engem egy idősebb bácsi felolvasása rendített meg igazán, aki ott volt kint a vízen 1954-ben. Egy versenyen vettek volna részt amikor a tragédia megtörtént és siettek kimenteni a bajbajutottakat. Kicsit megálltunk és emlékeztünk rájuk , azokra akik már nem tudtak kijutni a partra.
Nem haltak volna meg, ha egy folyami hajót nem alakítottak volna át rosszul tavi hajózáshoz.
A fotókat amiket a parton állók készítettek az akkori hatóságok elvették. Sokáig erről nem is lehetett beszélni, a kapitányt félreállították és őt kiáltották ki felelősnek. Magába fordult emberré vált, aki, ahogy olvastam most soha nem beszélt a tragédiáról. Én őt is áldozatnak tekintem, a történelem áldozatának.
 |
| Imrus , egy lesifotón :) |
2 megjegyzés:
Elhiszem, hogy megrendítő volt. Mindig az, amikor ilyesmi történik és beszélnek róla. Én csak 6 éves voltam, amikor egyszer Bfüred és Siófok között a Jókai hajóval majdnem felborultunk a nagy viharban. Mély nyomokat hagyott bennem, a mai napig tisztán emlékszem mindenre, ami a hajón történt.....
Igen, erről a tragédiáról hallottam...milyen jó, hogy ott voltatok és emlékeztetek a többiekkel a halottakról.... :(
A velős piritós nagyon finom, mi is ettünk már ott....
Megjegyzés küldése