A vakáció, már régen véget ért

Hát igen a vakáció tényleg régen véget ért, de egy felejthetetlen hetet töltöttünk Egerben. A hotelunk szuper volt, a fürdő klasz volt. A város még mindig gyönyörű. (Egyik nagy kedvencem.)
A kirándulásaink amit a környékre tettünk nagyon jól sikerültek, főleg Az Istállós-kőnél levő ősember barlangnál tett túra.Erdei kisvasuttal utaztunk, majd az állomásról elindultunk. Persze, hogy a hotelben hagytam a túracipőmet.

Strapabíró lapos szandálban, de néha a reményt is feladtam, hogy a barlanghoz
elérek. A gyerekeim vihogva a legmeredekebb úton mentek, én mintha csak őket keresném meg-megállva loptam kis időt pihenni.Tisztelet az ősöknek akik nap, mint nap megtették vadászat és gyüjtögetés után ezt az utat. De sikerült!Kellemes séta lefelé és persze, hogy megtömtük a hasunkat pisztránggal. A képen még vidáman fickándoznak, Pali bácsi sütödéjében igen finoman megsütve már nem csak a látványban hanem az izekben is gyönyörködhettünk.

Hazafelé még a Kékesre is felmásztunk. Szóval klasz volt.

Közben elkezdődött a suli.Természetesen ez másnál is így van, hogy a szeptember sűrű, de nálunk idén nagyon zsúfoltra sikerült. Orvosi vizsgálatok a gyerekekkel, ahova szeptemberre kaptam időpontokat. Szerencsére sehol semmi gond nincs. Julimnak kell úszni járni, amit örömmel vett.
Közben kályhát raktak nálunk, csodaszép és ha a reményeinket is beváltja még nagyobb öröm. Képet teszek fel róla, amikor ég benne a tűz. Egyetlen szépséghibája volt csak a szakember, aki olyan hisztis volt férfi létére, hogy még most sem tértem magamhoz a viselkedésén.
A csoportban is újra találkoztunk, aminek nagyon örültem, mert így rendszeresebben fogok varrni.
Julim takarójának blokkjainak a száma is lassan, de növekszik.
Az apróságokat azonban varrtam. Teknős tűpárnát, almákat, epreket, szivecskéket, házikó-kulcstartót. Megvarrtam a Jászberényben tanult levendula-manót, és a virágot is elkészítettem. Tényleg augusztusban Jászberényben is voltam! (erről írok legközelebb.)
Most már rendszeresebben tudok írni, összeállt a hetirendünk is. Julim nyolcadikos és a továbbtanulásnál igyekszem kivenni a részem és segíteni neki a felkészülésben.Természetesen előkészítőre is jár, így nekem márcsak a gyakorlás és csak a finomítás marad. A nagy munkát Ő végzi, remélem a kitartása meghozza az eredményt.