Határtalanul

Tegnap eljutottam a Határtalanul kiállításra a Várba. Hát én a címéhez méltóan határtalanul jól éreztem magam.
Reggel korán ébredtem, mert egy közösvarrára indulásom kicsit balhésra sikeredett. Most 4 órakor már fennt voltam így aztán tényleg nem aludtam el. Kivételesen én főztem a kávét, így kárpótoltam Imrusomnak a korai kelést, és azt , hogy kivisz az állomásra. Icu is el tudott jönni, félt ugyanis, hogy elkapta a kisunokájától a vírust. Szerencsére nem!! Az állomáson találkoztunk.
Szerintem a vasutast mi ébresztettük, amikor bekopogtunk jegyet venni.
A városlődi lányok már foglaltak nekünk helyet. Márkón felszállt a csapat másik fele, míg Veszprémben Éváék is csatlakoztak hozzánk.. Teljes lett a csapat. Természetesen a táskáink megszemlélésével kezdődött a jó kis duma parti. Előkerültek a neszeszerek, a varrós alkalmatosságok is. "Ki hogyan varrja , hol tanulta" stb.
Aztán előkerültek a varrások is. Többen a szalaghímzéssel próbálkoztak, én a molámat varrtam tovább. Annyira belemelegedtünk a beszélgetésbe ( ehhez persze az is hozzájárult, hogy ezerrel fütöttek a vonaton), hogy nagyon gyorsnak tűnt ahogy felértünk Pestre. Hát a kijáratnál amikor kérték a jegyem kicsit bepánikoltam mert hirtelen nem tudtam hova is tettem,de minden oké volt türelmesen megvárták míg előhalásztam.
Szép kellemes időben sétáltunk fel a Várba, az idősebbekre tekintettel a Bécsi kapun át.
Kicsit pihiztünk a Halászbástyánál, ettünk egy kis reggelit és bementünk a kiállításra.
Engem lenyűgözött a hely is, először voltam itt. Számomra a kiállított darabok egytől egyig nagyon tetszettek. A kékfestős kiállított quiltekbe beleszerettem. Annyira örülök, hogy csináltam részlet fotókat is, mert így újranézve ismét lenyügözve bámulok. Nem tudom mekkora szokott lenni, de én elégedett voltam. Sok fajta technikát láttam egy-egy kategóriában. Mennyi, mennyi lehetőség van egy címhez elkészített művekben. Gratulálok mindenkinek!
Az emeleten sok ismerőssel találkoztam ill. bemutattak olyan topikos lányoknak akikhez még nem társult arc. Juhizzsal hosszasan elemeztük Méhike hátizsákját, közben jókat nevettünk. (nagyon szuper lett a kis pókocskával!) Megismerhettem Maplét, Zsuzsucit, Cicvareket és Bvédőnőt is! Évivel és Elizanikóval nagy örömködésben üdvözöltük egymást. Borcsával is sikerült 3 percet beszélnem.Azt viszont nagyon sajnálom, hogy most nem volt időm kimenni a topikos talira,és csak futólag találkoztam mindenkivel. Az aggódó szavak, "Hogy miért nem írtál, csak nincs baj ?"nagyon jól estek, köszönöm. Ezek ilyenkor megerősítenek, hogy figyeltetek rám, és talán hiányoztam.
Egyet viszont én is nagyon sajnálok, hogy a Kultúraquiltek ott kerültek kiállításra.Kifele menet vettem észre, szerencsére! Ismét végig vizslattam most így együtt őket. Volt olyan amit már láttam , de így együtt még nem. Gratulálok minden részvevőnek!
Aztán már tényleg mennünk kellett a vonathoz. Séta vissza a Délibe. Hát én hazafele az élményekkel gazdagabban határtalanul fel voltam dobva.
Évával beszélgettünk hazáig, és nagyon gyorsan Veszprémbe értünk. A vonaton még kicsit bénáztam, mert a önmagától záródó ajtón erőszakot akartam tenni és becsukni. Ehhez még segítséget is kértem egy fiatal srác személyében, aki felvilágosított a technika fejlődéséről. A leszállásnál már félve szemléltem az ajtót, de jött a segítség a " zöld gombbal sikerülni fog". Annyira vihogtunk, mint amikor a 14 éves lányom szokott a barátnőjével.
Délután még a képtáramba is feltöltöttem a képeket. Sajnos nem sikerül mindegyik!
Hát nekem ilyen határtalanul jóra sikeredett a szombat. Üdv mindenkinek!