Csengettyűim

Az úgy volt, hogy a Nagymamám megunta a port törölni a csengőn amit hátul láthattok a képen. Természetesen (mivel gyerek koromban soha nem kaptam meg , "mert eltöröd Andreám" magyarázták) most megragadtam az alkalmat és megmentettem.
Szóval így kezdődött, aztán jöttek a karácsonyi kis harangok. Már 5 volt, mert van egy zenélős is. Aztán lehet, hogy egy kis lustaság segített abban hogy szaporodjanak. Kicsik voltak a gyerkőceim és nem csomagoltuk el ünnep után őket, és ott sorakoztak. Szinte várták, hogy legyenek társaik.
Külföldre utazva láttunk csengettyűket, és ekkor jött az ötlet.
Érdekes most is így kirakva, de Magyarországon kevés helyen kapható. Pedig annyira helyesek a polcon sorakozva látni őket. És elindult akkor céltudatosan a gyűjtés.
A kislányom is ezt hozott nekem Korondról.
Lőcsén nagyon sok féle volt, de mivel a lányunk Júlia, és a lőcsei fehérasszony ugyan Julianna volt, kérdés sem férhetett hozzá melyiket választotta.Természetesen a gyereknek előjoga a választás.
A nagy sütőtök szerűt Bubutimár Éva készítette. Herenden volt egy kiállítása a Múzeumok éjszakája rendezvényen. Nagyon helyes kis manókat készít. A csengője meg különleges lett a többi között, mert játékos.
Azóta, ha Anyum is utazik ezt hoz nekem, mert tényleg nagyon tudok örülni ennek a kis apróságnak.
És akkor nézzétek itt sorakoznak :