Szerencsére Gábor , ha nehezen, de hazajutott tegnap éjfélre.
Már tegnap délután aggasztó képeket készítettünk, addig Zseton a meleg szobában gyakorolta a törzscsavarást.
Ma reggel ilyen képre ébredtünk, aggódva hallgatom a híreket az elakadt járművek mentéséről. El sem tudom képzelni mi is lehet odakint, ha itt ilyen hófúvás van az udvarban.
Ma ünnepelnénk a 165 éve 1848.március 15.-én kezdődött forradalom napját.
A hírek ma nem erről szóltak, hanem a kialakult káoszról, az emberekről akik az utakon rekedtek.
Remélem mindenki hazaér szerencsésen!
Miközben az ítéletidő ott kint tombol, nálam a karácsonyikaktusz is csodásan virágzik az orchideámmal együtt.
Ez a fajta nekem mindig csak egy virágzást szokott megélni , ezért is örülök most a virágaiknak.
Tegnap mivel várakoztam én is itthon aggódva, hogy elfoglaljam magam előkészítettem a holnapi ebédet, illetve csak a babgulyáshoz tettem fel a husit főni, meg egy kis resztelt májat csináltam. Így ma szívesen kezdtem bele a csoportunk szintén közkedvelt receptjébe a Vödörvölgyi kiflibe.
Hát igen mindig csak azt mondogatták a lányok, hogy süssem már meg, mert meglátom ez még egyszerűbb, mint a pogácsa, amit már mutattam. Valahogy mindig halogattam, de ma aztán nekiduráltam magam.
Érdemes volt! Ilyen volt sütés előtt:
Itt már tányéron , a babgulyáshoz igen finom volt!
