2008. december 31., szerda

BÚÉK!

Kívánok én hitet,kedvet,szép szerelmet,hű türelmet!
Utakhoz fényt,csodát álmot,békességet, boldogságot.
Magyar szót, az égre kéket,ember arcú emberséget.
Verseket,célt igazságot,daltól derüs jobb világot!
Tekintetet szembe nézve, éjt meg nappalt soha félve!
Kézfogásos tiszta csöndet, és mosolyból minél többet!

BÚÉK!

2008. december 20., szombat

Ajándékeső

Ezen a héten annyi kedvességet kaptam, mintha mindenki érezte volna ki kell engem a gödörből rángatni.

Hétfőn Borcsa ajándéka várt a postán. Ez a megfogalmazás nem is fedi a valóságot ajándék özönt kaptam tőle. Annyira személyre szólóan készített nekem ajándékot, amitől nagyon elérzékenyültem! Köszi Borcsa tényleg nagyon figyelsz rám, azzal az igazi értő figyelemmel!

Így volt becsomagolva,mintha egy kis telet is küldött volna. Julcsimmal bontottuk ki közösen:



A csengőnek már tudta, hogy örülni fogok, de azt nem sejtette Borcsa, hogy a gyertyák is a gyengéim. A naptárban a saját megvarrt munkáimat tette be képnek.És az a kis piros csomag még rejtegette mi is van benne.





Akkor most mutatom:


Borcsamama nagyon köszönöm!


Közben az én ajándékom is oda ért Nanához. Nagyon izgultam, hogy tetszik-e neki, de már megnyugtatott , hogy örült neki!


Szerdán a csoportban is kis karácsonyi sütis délutánt tartottunk. Ágitól kis karácsonyfát,Zsuzsa karácsonyidíszt és Évi egy angyalkás ajtódíszt készített nekem.Muffint kaptak tőlem a lányok.


A hét az ajándék készítés jegyében telt. Juli kis barátnőinek pattintós neszeszert, és pénztárcát varrtam. Gábor is kislányt húzott oda is egy pattintóst varrtam.

Ki is fogytam a pikk-pakk zárból. A tervezett ajándékaimnak így majdnem lőttek, mert ezek az apróságok nem voltak nálam tervben. De a Tűpárnánál még kaptam kettőt. Bogi fel is adta és ma szombaton ,ami persze munkanap, (de nem mindig van így a Postánál, és a Volánnál )meg is kaptam. Köszönöm megmentettél!Hurrá így a vasárnapi varrás nem marad el!

De a jó után még jobb megkaptam Komórka ajándékát is!Annyira helyes kis varrós szütyőkét kaptam Tőle. A zsebeken a dísz minden a varráshoz kapcsolódik. A kis apró díszeket lánykám már el is helyezte a szobájában. Nagyon köszönöm, nagyon örültem neki és használni is fogom. :)


Ma befejeztem még karácsonyi apróságokat is, és a ma leszedett kiállításunkról haza hozott kedves kis motyóimat felraktam itthon a falra. Ezekről majd írok még!

Jó éjszakát mindenkinek!

2008. december 8., hétfő

A születésnap

A mai reggel még zenés ébresztővel kezdődött. Aztán 7 órakor a telefon mindent megváltoztatott.
Julcsim a maga pörgős, állandóan locsi-fecsi viselkedése ma nyomokban sem volt található, pedig reggel pörgött még ezerrel.
A múlt héten amikor megkapta a személyi igazolványát lázasan bontotta a borítékot.
Édesapjával együtt jöttek haza.
Megköszöntöttük a mi nagy lányunkat , gyönyörű virágot vett apukája.Természetesen 14 szál.

Ettünk a finom tortából és beszélgettünk. A gyerekek sem hozták a kamasz cívódásaikat, olyan nagyosan viselkedtek. Gábor is komoly ajándékkal készült a Julcsi számára oly fontos napra. Gyönyörű ezüst gyűrűt vett a hugának.


Pedig nagy mókázásra készültünk Imrusommal. Énekelni akartunk és nevetni. Most még sem bömböltettük a CD-t az LGT-vel, pedig erre készültünk . Csak mi énekeltünk örömmel mégis elcsukló hanggal.


Boldog születés napot Julcsikám!

Szomorúságom

Ma tulajdonképpen nagyon boldognak kellene lennem. Ma van a pici lánykám 14. születésnapja. Nagyon várta már ezt a napot olyan vízválasztónak gondolja most ezt a számot. Végül is az, mert a továbbtanulás miatt nagy teher van rajta amihez meglepően komolyan áll hozzá.
A szomorúság ami elönti a szívemet az , hogy a mi legkedvesebb szomszédbácsink , a mi János bácsink ma reggelre meghalt. Ráadásul a megdöbbentő hírt Julim telefonálta meg, tényleg ma vízválasztó lett a nap. Nekünk ugyanis, és a gyerekek életében főleg ilyen közel álló személy, akivel nap mint nap találkoznak még nem halt meg. Nem merem és nem tudom lánykámat felhívni, mert nem tudom még kezelni én sem a dolgot. Délutánra halasztom, addigra megpróbálom összeszedni magam.
Annyi kedves emlék tolult fel bennem vele és pl. Julimmal kapcsolatban. Imádta a gyerekeimet, nagyon jó lelkű kedves örökké mosolygós volt.
Amikor Juli megszületett még csak nekik volt a lakáson telefon. Imrém nekik telefonált, hogy világra jött a mi Júlia Máriánk. Futva vitte Anyukámnak a hírt és együtt törölgették a könnyüket örömükben. És annyi szép emlék még , a kert végében, ahogy nyáron eszmecserét folytattunk és mesélt a fogságról, Recskről és sok, sok bölcsesség ami belőle áradt. Rengeteget tanultam tőle az az élet elfogadásáról ,a pozitív dolgokról , és még annyi mindent szerettem volna. Nekem most folyamatosan folyik a könnyem, mert annyira bizakodott a gyógyulásban. Szurkoltam nagyon neki, és én is hittem benne , mert 2 hete amikor náluk voltam mosolyogva váltunk el.
Így marad meg az emléke mindig bennem.
Nyugodj békében János bácsi!

2008. december 5., péntek

Mégegyszer az adventi babavarázsról

Egy múlt heti programomról szeretnék írni.
Már hosszú ideje készülödünk a babásokkal egy közös kiállításra. Ennek nagyon örültem, mert a havonta meghírdetett babákat most láthattuk így egyben. Ráadásul az egyénileg megvarrt gyönyörűségek is ott sorakoztak a polcokon, tárlókban.
A berendezésben, leszedésben nem tudtam segíteni , hiszen én a vidéki szekcióhoz tartozom. A munka dandárját a pesti csajszik és főként Exi végezte. Itt is köszi neki, hiszen ő vigyázott a mi féltett kincseinkre. A kis látogatókkal angyalkát varrt, és talán egy kis babás szenvedélyt hintett rájuk.
Szombaton sokan felkerekedtünk és egy rögtönzött talit is tartottunk. Nálam egy kicsit bonyolultabbnak indult a nap. Gáborom hajnalban indult Bécsbe az adventi vásárba, ill majdnem itthon maradt, mert ónos eső miatt alig tudott kiállni kocsival az uram. Julim másfél órával később Tihanyba indult az András napi regős napra, én 3/4 10-kor ültem fel a pesti buszra. Szóval Imrusom, mint egy taxis fuvarozott bennünket reggel 1/2 6 óta.
Elindultam végül is, tele várakozással. Először a Meseboltba mentem, ahol kétoldalas ragasztót, anyagot vettem.Itt beszéltük meg a találkozót Évivel is , mert szerencsére kivitt kocsival a találkozóra.
Jó volt a csajszikat újra látni. Annyira belemerültem a pillanatba , majdnem elfelejtettem fényképezni.


Adventi babavarázs


A képek magukért és rólunk beszélnek. Nagyon sok baba és figura került ki a polcokra.
Zsákbamacskát húztam én is és boldog tulajdonosa lettem Kata által varrt meglepinek, ami nem macska, hanem egy maci. Ráadásul nagy vihogás támadt amikor is feltünt, hogy a kardigánom lila , a mackó pedig lila csíkos. Összeöltöztünk! Ki is tűztem magamra rögtön. Julcsim bepróbálkozott hazatérve elkunyizni, de Mackó úr az enyém marad, ennek a napnak az emlékére.
Kriszti hozott nekem a festett anyagaiból, Ktimóval megbeszéltük Kipp-Kopp mintáját.Kata ellátott tanácsokkal a gépitűzést illetően.
Sajnos rövid ideig maradtam, mert bizony haza kellett indulnom. A Deák térnél döntöttem vonattal megyek haza. Már átszálltam a 2- es Metróra amikor is csörög a telefonom. Julim volt, hogy maradnának még fél órát és Dávid bácsi visszamegy értük. Elengedtem persze, de arra nem gondoltam, hogy drága lánykám az édesapját nem értesíti erről. Ugyanis Imrusomnak kellett összeszedni a családot este.
Még jó hogy megemlítettem neki a vonatra felszállva, de akkor már elindult Veszprémbe. Így a várakozást kedvenc barkácsáruházában töltötte, nem éppen felhőtlenül.
A vonaton ismét történt egy jó kis szitu. Most nem én voltam a főszereplő, történt ugyanis, hogy amennyire a buszon fáztam itt annyira fűtöttek. Pétfürdő környékén egyik utastársam megkérdezte " kinyithatom az ablakot?" Ellenvetés nem lévén belekapaszkodott , igen erő kellett a kinyításhoz. Hát összeszedte minden maradék erejét és kinyitotta az ablakot, hogy nem lehetett visszazárni. Egy fiatal srác utazott velünk aki mindent megpróbált, hogy a 3 fokos hideg ne tudjon beömleni az ablakon át, de sikertelen volt. (férjem szerint lehet, hogy be volt ragasztva az ablak.) Mi egy lánnyal csak vihogtunk, ezt nem hiszem el mondogattuk egymásnak. Kínosan ültünk a helyünkön most már nem izzadt senki a kupéban. Gondolhatjátok amikor az első fényeket megpillantottam rögtön öltöztem, hogy én már megérkeztem Veszprémbe. Még volt egy megálló , de kabátban azért jobb volt még a peronon is állni, ha már egyszer előbb öltöztem fel.
Természetesen egyszerre érkeztünk mindannyian haza. Először engem vett fel a kocsiba Imrus, aztán Juli érkezett meg. Dávid bácsi sűrűn kért elnézést, de megnyugtattam a gyerkőc nem szervezte jól meg a hazaérkezését. Azt mondta annyira jól érezte magát ki is ment a fejéből, hogy én még nem vagyok itthon.Természetesen ahogy beültünk a kocsiba, csörgött a fiam elhagyták Ajkát és mindjárt Herendnél lesznek.Tekertünk is a megbeszélt parkolóba és egyszerre érkeztünk végül is haza. Hát volt élménybeszámoló , és az én párom finom vacsival várt bennüket haza.

2008. december 2., kedd

A megnyitó

Tegnap délelőtt rendeztük be a kiállításunkat. Sokan szorgoskodtunk a felrakásnál, ezért szerintem gyorsan végeztünk.
Ma délután 5 órakor nagyon sokan jöttek el megnézni egy év alatt mit is sikerült ennek a csapatnak megvarrni. Jó érzés volt látni, hogy ennyien kiváncsiak ránk.
Képeket nézegessétek, ezeket készítettük:
FOLTVIRÁGOK kiállítás 2008.12.02.


Még teszek fel fotókat, de a tárlókban levő dolgokról készítettek nem sikerültek. Ezekről újabbakat készítek majd.

Kiállítás Veszprémben

Tegnap felraktuk a csoportunk kiállítását. Szeretettel várunk mindenkit!
Posted by Picasa

2008. november 24., hétfő

"Jól kifőztük!"

Csütörtökön délelőttre megbeszéltük az én kedves foltos barátnémhoz, Icuhoz egy találkozót. Mindig beavat egy újabb dologba, hogy tovább léphessek ebbe a nagy-nagy és kimeríthetetlen foltos világba. Most a Procionos festés következett.
Persze tudom csak egy csipetet kaptam, mert ez a téma is megunhatatlan kimeríthetetlen, de ennyi is elég volt ahhoz, hogy "szeretném még többször kipróbálni!"
Lázasan készültem, és vittem a befőttes üvegeimet. Férje persze viccelődött, hogy "Húsvétra készülődünk, tojás festés lesz?" Icuval jókat nevettünk rajta.
Tanácsátcsát miután kikértem készülő munkámhoz elkezdtük a festést. Persze kesztyűt nem vittem, de egész jól megúsztam nála a kezem átfestését.
Aztán sorba bekerültek az üvegekbe 20 percenként az anyagok a festékbe. (sárga, piros, kék) El sem tudtam képzelni mi lesz ebből.Közben festettünk még pirost, sárgát, kéket, türkizt, terrakottát, és pinket is.
Így néztek ki már itthon, némelyik inkább beszáradt befőttre hasonlított. Nagyon izgultam mit is veszek ki majd az üvegekből.


A festék kimosására is kaptam tanácsokat, így nem fröcsköltem össze a csempét sem, hiszen szemeteszsákkal tapétáztam a falat a csap körül.. Azonban a gumikesztyűkbe befolyt a festék, így a kezem igen csak kék lett. Hát igen a kék szín az megpróbált legyűrni, de nem sikerült neki.
Ilyenek lettek a kivasalt anyagaim:







2008. november 10., hétfő

Babás fórum kiállítása

Tavaly novemberben kapcsolódtam be a babás fórumba .
Aztán egy nemes cél érdekében komolyabbra fordult a babavarrásom.
Exi és Io szervezett be " A közösvarrás Fanniért " jótékonysági akcióba. Nagyon jó érzés volt ilyen céllal varrni. Ezután bekapcsolódtam én is a havonta megadott babák varrásába,. Nem varrtam meg mindegyiket, sőt például Róza nagyon lassan készült el, de annál nagyobb örömmel készítettem őket. Közben azért készültek más babák is. Aztán amikor februárban az 1 éves évfordulón (a topicén) már én is ott voltam, nagyon jó kis csapatban találtam magam.
Szóval most a mi kis csapatunk elhatározta, hogy kiállítást szervez a babákból amit készítettünk.


Szeretettel meghívok én is mindenkit erre a kiállításra aki szereti a babákat!

2008. november 9., vasárnap

Tatabánya közösvarrás

Pénteken este színházban voltunk , ahol a barátnőmékkel nagyon jó kis estét töltöttünk el.
A Hyppolit, a lakáj előadást néztük meg. Nagyon ajánlom mindenkinek ezt az előadást, fergeteges alakítást nyújtott mindenki. Szalma Tamásra szinte ráírták Hyppolit szerepét. Szombaton reggel azonban könnyen ébredtem, mert Tatabányára utaztunk négyen a csoportból a közösvarrásra.Nagyon vártam mert már tudtam előre, hogy sok ismerőssel fogok újra találkozni. (tavaly voltam itt először és tudtam sok ismerőssel fogok találkozni.)
9 órára már oda értünk, és bizony már kígyózó sor fogadott bennünket. Szépen haladt előre a sor, a regisztráció után , ahol leadtam a blokkomat leültünk az asztalunkhoz. Judittal, Mártával és Veronikával nagy örömmel találkoztunk újra. Bár kevés igeig tudtunk csak sajnos dumcsizni.
Ilyen blokkot varrtam, őszi hangulatban:


Ennek csak annyi az érdekessége, hogy a saját ámbrafánk levelét fénymásoltam le és utána applikáltam fel.
Majd elindultunk megnézni a kiállítást.

Nagyon tetszett az egy témára elkészített gyerek falvédők. Itt újra bebizonyosodott a számomra, nem lehet egyformát gyártani, a szín, az anyag sokban befolyásolja az elkészült képet.
A boutis technikával ismertettek meg minket. Jó ötlet volt a kiállításon egy részt szánni ennek a bemutatására is. A magyarázat nagyon jó volt, gyorsan elsajátítható, de annál aprólékosabb munkát és kitartást igényel. Ott amit elkezdtem, itthon folytattam , azonban még nem fejeztem be. Később mutatom a végeredményt.
Fórumos lányokkal is találkoztam, nagyon jó érzés volt ez megint. Juhizzsal, Ezkrisztivel, Méhikével nagy, széles mosollyal üdvözöltük egymást.Most is új arcok is kerültek a nevek mellé: Bubsza, Martam,Gabicza, Nana, Kékbálna.Egy pillanat alatt hatalmas zsibvásárt rendeztünk a büféasztal körül.
Természetesen mindenki vásárolhatott is. Ennek azt hiszem mi nagyon örülünk a legjobban, akiknél nincs lehetőség vásárolni foltos kellékeket a lakhelyükön.
Hát Veszprémben sajnos nincs. :-) Nekem is sikerült beszereznem egy pár apróságot, és vettem csillag alakú gombokat is. Amíg el nem felejtem meg van az első gyűszűm is. Mivel ajándékba illik kapni, így egymásnak vettük meg Ágival.(Ő nekem, én pedig neki vettem.)
Hazaérve lányom rögtön sziporkázott, hogy "csak két csillagot gyűjtöttél?" Értetlenül néztem rá. Tovább faggatott " és kiabáltad segítség foltvarró vagyok, ments ki engem!" akkor esett le a tantusz. Mondtam is neki, "akkor csak édesapa és én eszünk?"
Nem kellett kimenteni hiszen nagyon jól éreztem magam.
Nagy öröm ért amikor kicsinyítettem le a képeket, mert felfedeztem a tavaly varrt blokkomat a képen. Ezt ott nem vettem észre.Itthon viszont annál jobban örültem.Itt található.
Hát ilyen jó volt az én hétvégém!

2008. november 4., kedd

Róza is útrakészen

Már szerveződik jó ideje egy kis kiállítás az INDEX babavarrós topiclakókkal. Találkozzunk újra, és az ötlet már nem tudom kié is volt (bocsi!) egy kis kiállítást is szerveznek a lányok. Sok hárul itt a pesti lánykákra babák összegyűjtése, a berendezés.
Szóval készítettem volna össze az utazókat, amikor hoppá Rózának nem volt cipője, szárnyacskája, és virága. Bizony félbe hagytam szegénykét. :(
Ma azonban befejeztem, ő Róza:


Aztán mivel holnap a csoportban is találkozunk befejeztem a múltkor megmutatott figurás zsákot is. Ez lehet papírzsebkendőtartő, ajándéktáska, de csak nylonzacsikat is tarthatunk majd benne Majd kitaláljuk lesz ennek is helye.

2008. november 3., hétfő

Gyermekkori emlékek/Childhood Memories


A játék lényege (Childhood Memories)
1. Ha téged jelölnek ki, rakd ki a blogodba ezt a képet és írj egy bejegyzést a gyerekkori emlékeidről.
2. Nevezz meg 7 bloggert, akinek szívesen továbbadnád a feladatot!
3. Linkeld be a blogok címét! Azt is, akitől a "díjat" kaptad!
4. Privát üzenetben értesítsd a kiszemelt bloggereket!
Akitől én kaptam: Naomi
Akiknek én tovább szeretném adni :
Hát akkor halljátok az én történetem.
A televízió engem nagyon kiskoromban elvarázsolt. Még rácsos ágyban aludtam, amikor is a kulcslyukon voltam képes az esti adást végig nézni. A szobánkon ugyanis a szülőkével közös ajtó is volt, TV vele szemben. Ők, hogy ne legyen átjárás a szobájukon az én ágyamat az ajtóhoz állították. Tehát ők alapozták meg azt, hogy nagyon szerettem TV-t nézni. Ilyen emlékem például Tom Jones Delilah dala. Még ma is emlékszem a fekete-fehér TV-n keresztül is mennyire tetszett a lurex zakója.(az anyagfajtát persze akkor nem tudtam) Sokáig azt hittem álmodtam amikor is láttam talán egy Önök kértékben. (Te jó ég milyen műsorokról írok. )
Na de amiről írni akarok, az a Fantomas című filmhez kapcsolódik. Anyukám ha egy kicsit hűvösebbre fordult az idő kesztyűt húzott. Nagyon sok kesztyűje volt bordó, drapp, fekete... És ez a fekete lett az én vesztem. Anyukám körül sertepertéltem talán mosott a fürdőben. (Tudjátok a fiam szokta mondani a "múlt évezredben" és ez igaz is.), ez egy fél napi program volt lévén csak keverőtárcsás mosógépünk volt. Szóval egyszer csak a kis Andrea beosont a fürdőbe anyukája fekete kesztyűjében, és ijesztgetni kezdte. " Fekete kéz! Áá!!" Piszok ijesztő lehettem a vékony szálú hajam csak lobogott , a kesztyű a kezemen természetese nagy volt. És én azt hittem én vagyok a legijesztőbb rém a Csermák Antal utcában.Anyu először nem is kapcsolt, jól szórakozott velem, talán élvezte kislánya kreatívitását. Voltam már én is így a milyen jól el van a gyerek! elégedett mosollyal. Aztán valahogy rájött és elkezdett kifaggatni, hogyan is tettem szert erre az ijesztgetős játékomra. Miután elmeséltem a szobát átrendezték, hát eddig tartott az én esti tévézésem. A "Fekete kéz! Áá!!" mondatom a kesztyűszezon kezdetekor mindig elhangzott.
Amikor mostanában ismételték a filmet megnéztem vártam azt a félelem keltő pár filmkockát. A film kezdésénél volt a kesztyű, érdekes volt most megnézni és rádöbbenni tényleg mekkora hatással lehet egy rövid kis bejátszás is egy kisgyerekre. Felnőttként nem váltott ki belőlem semmit, de akkor...

2008. november 2., vasárnap

Kipróbáltam a zsenília varrását!

A csoportunkban már varrtak a lányok zsenilíát. Akkor valahogy nem találtam hozzá anyagot amiből megvarrnám.
A hétvégén közben engem is elkapott a kedv, az anyagaim átválogatására. Ezeket én egy zippzáras tárolóban tartom. Ha éppen kapok valakitől régi inget, blúzokat átmosom őket és elrakom ide. Na most ezt túrtam fel, és közben megszállt az ihlet, vagy most jött el az idő ennek a technikának a kipróbálására.
Ezt a virágos anyagot egy kedves ismerősömtől kaptam Évától, egy régi ágyterítőből való az anyag.
Mivel Ági annak idején már elmagyarázta, hogyan is kell varrni, mire figyeljek, tényleg csak neki kellett állnom kipróbálni.
Elkezdtem egy darabon a varrást. Gyorsan meglettem vele, de még mindig nem volt konkrét célom mit is varrok belőle.
Mikor kirojtoztam egy kicsit, akkor döntöttem el ,ebből párna lesz.
Először csak az okkersárga márványos színű keretet varrtam rá, igaz szélesebb volt. Nem tetszett annyira kis semmitmondó volt. Keskenyebbre szabtam és ekkor varrtam rá a zseniliának használt virágmintás anyagot. Aztán már csak a tupírozás következett ragasztófátyollal rögzítettem az applikált virágot, és körbetűztem. Legvégül körbeszegtem.
Tetszett a varrása gyorsnak tűnt, vagy lehet, hogy a lelkesedés hajtott? Azt hiszem mind kettő.
Ilyen lett:
Ilyen az applikáció közelről:

2008. október 29., szerda

Kalapos Zsuzsi

Az NLC-n már játszottunk nem is olyan régen Kalapos Zsuzsi mintával. Nagyon szeretem ezt a mintát, de csak ekkor és egy ajándéktáskát varrtam ezzel a mintával. Ezeket is géppel varrtam.
Hétfőnként Zsuzsi, az egyik csoporttársam tart tanfolyamot, ahol éppen Kalapos Zsuzsival folytatták a varrást. Természetesen megkértem, hogy a hagyományos technikával engem is ismertessen meg. Így képzeltem, de azért jó volt a magyarázat, és be kell valljam a társaság sem hanyagolható el. Nagyon gyorsan elrepült az idő. Mivel itthon én már a papírra rávarrtam, szinte befejeztem az applikálást.
A dísztűzését, mivel a kötényen karácsonyi arany színű minta van, arany metálcérnával varrtam. Olyan kis ünnepi lett.
Végül gyorsan körbeszegtem.
Helyes kis kép lett belőle, erre az akasztóra teszem majd fel.


2008. október 26., vasárnap

Bejegyzés

Hát igen, ahogy sejtettem a lementett piszkozatot a megkezdés dátumával jeleníti meg.
Az elmúlt hetem lejjebb került megjelenítésre! Tanultam belőle , csak akkor írok, ha van már fényképem is. A mai képek láttán emlékeztettem Jézuskánkat, hogy egy jobb fotomasinával igazán meglephetne.

2008. október 24., péntek

Csengettyűim

Az úgy volt, hogy a Nagymamám megunta a port törölni a csengőn amit hátul láthattok a képen. Természetesen (mivel gyerek koromban soha nem kaptam meg , "mert eltöröd Andreám" magyarázták) most megragadtam az alkalmat és megmentettem.
Szóval így kezdődött, aztán jöttek a karácsonyi kis harangok. Már 5 volt, mert van egy zenélős is. Aztán lehet, hogy egy kis lustaság segített abban hogy szaporodjanak. Kicsik voltak a gyerkőceim és nem csomagoltuk el ünnep után őket, és ott sorakoztak. Szinte várták, hogy legyenek társaik.
Külföldre utazva láttunk csengettyűket, és ekkor jött az ötlet.
Érdekes most is így kirakva, de Magyarországon kevés helyen kapható. Pedig annyira helyesek a polcon sorakozva látni őket. És elindult akkor céltudatosan a gyűjtés.
A kislányom is ezt hozott nekem Korondról.
Lőcsén nagyon sok féle volt, de mivel a lányunk Júlia, és a lőcsei fehérasszony ugyan Julianna volt, kérdés sem férhetett hozzá melyiket választotta.Természetesen a gyereknek előjoga a választás.
A nagy sütőtök szerűt Bubutimár Éva készítette. Herenden volt egy kiállítása a Múzeumok éjszakája rendezvényen. Nagyon helyes kis manókat készít. A csengője meg különleges lett a többi között, mert játékos.
Azóta, ha Anyum is utazik ezt hoz nekem, mert tényleg nagyon tudok örülni ennek a kis apróságnak.
És akkor nézzétek itt sorakoznak :

2008. október 23., csütörtök

Az elmúlt hét örömei

Először azzal kezdeném, hogy voltunk Csongrádon a férjem nagynénjénél egy gondozó otthonban. Nagyon kellemes környezetben találtuk, ahol nővérek együtt örülnek az ő lábadozásának. Tavaly került be Szentesen ápolási osztályra, és nem találok rá jobb szót a körülmények ott (és itt a tárgyiról írok elsősorban) gyalázatosak voltak. Mozgássérült szegény és ágynak esett nem tudott járni sem. A dologban az a legszörnyűbb, hogy a fia is az aki egyedül él. Tehát ő sem tud segíteni az édesanyjának, mi meg 300 km-re élünk tőlük. Végül is sikerült ide bekerülnie, ami szerintem a legjobb döntés volt. A legnagyobb örömünk az volt, hogy 1 év után kikerült az ágyból próbál járókerettel járni és addig is megtanult kerekesszékkel közelekedni! Szóval soha nem szabad feladni! Neki is szép születésnapot szereztünk 77 éves volt, de mi is nagyon boldogok voltunk a férjemmel, hogy így látjuk őt. Humora a régi volt "Két hetes lettem gyerekeim" mondogatta.Ez volt a legpozitívabb az elmúlt napokban.
Útközben Székesfehérváron megpróbáltam megkeresni a Tűpárna üzletét. Mammkánál és Szömörcénél olvastam róluk.Szerencsére Bogi édesanyja a közelben dolgozik és hozzá irányítottak. Tőle megtudtam, hogy neten tudok rendelni. Nagyon helyes kis gombokat és utólag még egy kis karácsonyi anyag csomagot is rendeltem tőlük. Nézzetek be hozzájuk! Most már csak idő kell a varráshoz!


Megvarrtam Borcsamama táskáját mégegyszer, mert én mutattam a lányoknak a csoportban. Könnyebb volt így magyarázni nekik, mert vizuálisan is látták. Őszies hangulatú lett, és nem is gondoltam, hogy ilyen jól sikerül ebből az anyagból.



Most szerdán Katival ketten mutattuk meg a jászberényi csoportban tanult babákat és a virágot.
Az enyém a levendula manó és a virág volt. Egyszerű helyes kis minták gyors ajándék kisérőnek remek mindkettő.
Kati által prezentált figurás zsákom még varrás alatt van.


Most pedig itt volt a hosszú hétvége. Szombaton mentem meglátogatni az én Drága Nagymamámat (képzeljétek 92 éves, így hát én is hosszabb távra tervezek, mert nagyon hasonlítunk).Annyira örült nekünk, ezek a találkozások nagyon sokat jelentenek nekem.
Ja és mutatom a kályhánk képét, mert már fűtünk. Amennyi mérgem volt a mesterrel, most annyi örömünk van benne, és a gázóránk sem pörög ezerrel.


Ez a bejegyzésem, már le volt mentve piszkozatba és elfelejtettem közzé tenni. Kiváncsi vagyok milyen dátummal fogja megjeleníteni. (Ma október 26.-a van.)

Népszerű bejegyzések

KATTINTS IDE, HÁTHA TUDSZ SEGÍTENI!



Itt szavazhatsz a blogomra!

Powered By Blogger