Áprilisi programjaim

Régen írtam, de tényleg okom volt a hallgatásra. Harmadik hete járok a fogdokihoz és nem igazán van kedvem a gépnél ülni. Erről nem is írok itt bővebben, mert mindenkinek volt már azt hiszem tapasztalata abban a bizonyos székben ülni.
De lesz még az én mosolyom újra a régi. Igaz reklamáltam az őseimnél mit is örökítettek nekem, de mentegették magukat. Így tovább járok és próbálok az adottságaimon felülkerekedni.
Voltam Tatabányán a közösvarráson és igen jól éreztem magam. Örömmel fedeztem fel az én tavaly varrt almafámat az egyik összeállított faliképen.



A képet én már ott nagyjából befejeztem. A Csillaghullás gyors blokkot megvarrtam itthon a maradékokból, igaz a sárga anyagom kevés lett, de így egy másik formát kaptam. Tetszik amit tanítottak a lányok.


Lonci annyira sajnálom, hogy nem találkoztunk, de Méhike mutatta hol fogsz ülni. Folyamatosan nézegettem hátra nem láttalak. Erre hazafelé kiderült ott ültél az asztal végénél Ágival. Hát ennyit rólam, megnyertem a rövidlátó vakegér díjat.

Loma veled is nagyon szívesen találkoztam volna, legközelebb biztosan sor kerül erre is.

Közben a kicsi fiam is 16 éves lett. Megünnepeltük , de most nem szabad őt fényképezni, hogy miért nem is értem. Kamasz, de Ő az én gyönyörű szőke hercegem.

A csoportban is találkoztunk ott is érdekes új technikát tanított Klári. Ezt majd még mutatom.

Húsvétoltunk is, most itthon. Vasárnap Anyukám, hétfőn Apukámék jöttek el ebédre. Nagyszombaton szidott meg Anyukám éppen miért is szenvedek, vegyem be a fájdalomcsillapítót. Örülök, hogy hallgattam rá, mert így az én kínlódásom nem nyomta rá a hangulatra a bélyeget. Jól sikerült minden, az idő is szép volt. Locsolók is jöttek, a hervadás már nem annak hiánya miatt következik be nálam.
Ezzel a képpel köszöntöttem a tavaszt és a Húsvétot.