Egy múlt heti programomról szeretnék írni.
Már hosszú ideje készülödünk a babásokkal egy közös kiállításra. Ennek nagyon örültem, mert a havonta meghírdetett babákat most láthattuk így egyben. Ráadásul az egyénileg megvarrt gyönyörűségek is ott sorakoztak a polcokon, tárlókban.
A berendezésben, leszedésben nem tudtam segíteni , hiszen én a
vidéki szekcióhoz tartozom. A munka dandárját a pesti csajszik és főként Exi végezte. Itt is köszi neki, hiszen ő vigyázott a mi féltett kincseinkre. A kis látogatókkal angyalkát varrt, és talán egy kis babás szenvedélyt hintett rájuk.
Szombaton sokan felkerekedtünk és egy rögtönzött talit is tartottunk. Nálam egy kicsit bonyolultabbnak indult a nap. Gáborom hajnalban indult Bécsbe az adventi vásárba, ill majdnem itthon maradt, mert ónos eső miatt alig tudott kiállni kocsival az uram. Julim másfél órával később Tihanyba indult az András napi regős napra, én 3/4 10-kor ültem fel a pesti buszra. Szóval Imrusom, mint egy taxis fuvarozott bennünket reggel 1/2 6 óta.
Elindultam végül is, tele várakozással. Először a Meseboltba mentem, ahol kétoldalas ragasztót, anyagot vettem.Itt beszéltük meg a találkozót Évivel is , mert szerencsére kivitt kocsival a találkozóra.
Jó volt a csajszikat újra látni. Annyira belemerültem a pillanatba , majdnem elfelejtettem fényképezni.
A képek magukért és rólunk beszélnek. Nagyon sok baba és figura került ki a polcokra.
Zsákbamacskát húztam én is és boldog tulajdonosa lettem Kata által varrt meglepinek, ami nem macska, hanem egy maci. Ráadásul nagy vihogás támadt amikor is feltünt, hogy a kardigánom lila , a mackó pedig lila csíkos. Összeöltöztünk! Ki is tűztem magamra rögtön. Julcsim bepróbálkozott hazatérve elkunyizni, de Mackó úr az enyém marad, ennek a napnak az emlékére.
Kriszti hozott nekem a festett anyagaiból, Ktimóval megbeszéltük Kipp-Kopp mintáját.Kata ellátott tanácsokkal a gépitűzést illetően.
Sajnos rövid ideig maradtam, mert bizony haza kellett indulnom. A Deák térnél döntöttem vonattal megyek haza. Már átszálltam a 2- es Metróra amikor is csörög a telefonom. Julim volt, hogy maradnának még fél órát és Dávid bácsi visszamegy értük. Elengedtem persze, de arra nem gondoltam, hogy drága lánykám az édesapját nem értesíti erről. Ugyanis Imrusomnak kellett összeszedni a családot este.
Még jó hogy megemlítettem neki a vonatra felszállva, de akkor már elindult Veszprémbe. Így a várakozást kedvenc barkácsáruházában töltötte, nem éppen felhőtlenül.
A vonaton ismét történt egy jó kis szitu. Most nem én voltam a főszereplő, történt ugyanis, hogy amennyire a buszon fáztam itt annyira fűtöttek. Pétfürdő környékén egyik utastársam megkérdezte " kinyithatom az ablakot?" Ellenvetés nem lévén belekapaszkodott , igen erő kellett a kinyításhoz. Hát összeszedte minden maradék erejét és kinyitotta az ablakot, hogy nem lehetett visszazárni. Egy fiatal srác utazott velünk aki mindent megpróbált, hogy a 3 fokos hideg ne tudjon beömleni az ablakon át, de sikertelen volt. (férjem szerint lehet, hogy be volt ragasztva az ablak.) Mi egy lánnyal csak vihogtunk, ezt nem hiszem el mondogattuk egymásnak. Kínosan ültünk a helyünkön most már nem izzadt senki a kupéban. Gondolhatjátok amikor az első fényeket megpillantottam rögtön öltöztem, hogy én már megérkeztem Veszprémbe. Még volt egy megálló , de kabátban azért jobb volt még a peronon is állni, ha már egyszer előbb öltöztem fel.
Természetesen egyszerre érkeztünk mindannyian haza. Először engem vett fel a kocsiba Imrus, aztán Juli érkezett meg. Dávid bácsi sűrűn kért elnézést, de megnyugtattam a gyerkőc nem szervezte jól meg a hazaérkezését. Azt mondta annyira jól érezte magát ki is ment a fejéből, hogy én még nem vagyok itthon.Természetesen ahogy beültünk a kocsiba, csörgött a fiam elhagyták Ajkát és mindjárt Herendnél lesznek.Tekertünk is a megbeszélt parkolóba és egyszerre érkeztünk végül is haza. Hát volt élménybeszámoló , és az én párom finom vacsival várt bennüket haza.
A többi képet a képtáramban megnézhetitek.
A csengőnek már tudta, hogy örülni fogok, de azt nem sejtette Borcsa, hogy a gyertyák is a gyengéim. A naptárban a saját megvarrt munkáimat tette be képnek.És az a kis piros csomag még rejtegette mi is van benne.
Ettünk a finom tortából és beszélgettünk. A gyerekek sem hozták a kamasz cívódásaikat, olyan nagyosan viselkedtek. Gábor is komoly ajándékkal készült a Julcsi számára oly fontos napra. Gyönyörű ezüst gyűrűt vett a hugának.
Pedig nagy mókázásra készültünk Imrusommal. Énekelni akartunk és nevetni. Most még sem bömböltettük a CD-t az LGT-vel, pedig erre készültünk . Csak mi énekeltünk örömmel mégis elcsukló hanggal. 
