"Ma van a szülinapom!" énekelgettem kicsit köhögve, kicsit rekedten, az Alma együttes dalát, mert betegen ünnepeltem a szülinapom. Betegen, viszont remek hangulatban.
Imrusom nagy szervezésben volt a gyerekekkel, egy hónapja tervezik, szervezik a tortámat, aminek az alapját a
kedvenc táskám adta.
Nagy titoktartás övezte az ötletüket, nem szivárgott ki semmi, sőt még csak halvány sejtésem sem volt az ügyről. Egyszer majdnem lebuktak, mert kezembe került a kinyomtatott kép. Egyedül voltam itthon és a nyomtatónál megtaláltam a képet. Még magamban bosszankodtam is, milyen lüke vagyok minek nyomtattam ki annak idején ezt a képet. Aztán elraktam. Okozva ezzel is egy kis galibát nekik, mert ők elkezdték keresni a képet. Azt hitték lebuktak, pedig nem.
A cukrászoknak elvitte a táska oldaláról készített fotót, az eszközöket amit használok elmagyarázta , mik legyenek rajta. Felhívta a figyelmet a FISKARS sárga színre, szóval mindenre gondoltak.
Aztán ma becsempészték egy dobozban, akkor már kezdett derengeni valami, de mivel 46 évemet töltöttem be egy
sárga villamosra tippeltem.
Na, nem ez volt a megfejtés, hanem ez:
A torta isteni finom, gesztenyés és marcipán az egész borítás!!!!
Finom, finom, és nagyon finom volt! Na jó van még nem faltam fel, mert ugye a szénhidrát!!!
Kék tortám még soha nem volt! Tudva levő, hogy a kék a kedvenc színem ,még mindig, állandóan, örökké!
