Isten éltessen Julcsikám, ma lettél tizennyolc éves!
Legyél mindig boldog, vidám, mint ezeken a képeken.
Kis magyarázat a telefonos tortához. Julcsi telefont szeretett volna a szülinapjára, és ez így volt az első szülinapján is. Ugyanis piros játéktelefont kapott akkor, így az első és most a felnőtté válás küszöbén is megkapta, csak most tortába. A mellékszám persze a 18-as volt, és természetesen a vágya is teljesült ott van a kis okos-telefon is. :)
A másik ajándék ötlet ott volt a szemem előtt és hiába van az úgy, hogy az ember nem látja a fától az erdőt. Meséltem a kolléganőimnek, hogy Julcsinak mennyire tetszett a Mónikaféle takarón is a crazy. Hát éppen ezért varrok neki egy párnát. Mire Éva csak halkan megjegyezte, hogy " miért nem a takarót kapja meg?" na én ekkor azt éreztem, mint akinél felkapcsolták a villanyt.
HÁÁÁÁT PERSZE TÉNYLEG!
Eszembe sem jutott eddig a percig, hiszen annyira a szeme előtt varrtam és az ugye nem meglepi, de pont ezért ez a csudajó ötlet! Itt is köszönöm Éva, hogy felnyitottad a szemem.!
Ez az igazán olyan ajándék amit látott , hogy hogyan készült ,tudja mit is gondoltam, éreztem, hogyan varrtam..Érezheti belőle mindig a szeretetet..
Mivel azonban a takaró a kiállításon van éppen, megkapta persze a crazy párnát is hozzá! Itt éppen amikor átadtam neki. A párna mellé csomagoltam egy kinyomtatott képet a takaróról .
Amikor megértette, hogy az is az övé, hát ezt az örömteli pillantást soha nem felejtem.
A csokor mögül ellesett pillanat:
 |
Hiába a felnőtté válás bizony elgondolkoztatja az embert. | |
|
Isten éltessen sokáig kislányom!