2014. július 27., vasárnap

Ráckevei záró pillanat

Öt nap alatt mi is történhet, ha foltvarrók vannak együtt: sok nevetés, sok vicc no és nem mellékesen varrás, varrás. :)
 A táborzárás pillanata. Később részletesebben írok.

2014. július 20., vasárnap

Sáááárgabarack!

Ma nagyon akartam a kiállításról írni, de végre megjött a sárgabarack. A barátnőm Orsi szervezte , izgultunk milyen lesz, de nagyon szépet kaptam. Jövőre is rendelünk Borkáéktól. Szóval a mai délután még a konyháé. Anyukám jön segíteni, hogy hamarabb kiszabaduljak. :)

2014. július 12., szombat

Szombaton csajos nap volt, Pápán töltöttük.

Ma Pápára utaztunk az "Indigóval a világ körül" kiállításra.
 Később írok összefoglalót, de olyan jó volt együtt, hogy mutatok egy csoportképet.

2014. július 11., péntek

Finom illat a szobában

Mindig megörvendeztet a viaszvirágom, évente legalább kétszer is virágzik.
  Esténként amikor aludni megyek olyan finom mézes illat van a hálónkban tőle.  
Kilenc virág nyílt most ki rajta, de látok még virágkezdeményeket.

2014. július 4., péntek

Hidegkúton

Kedves barátnőm Marika némettanár és a nyárra tábort szervezett az osztályának. Megkért menjek el hozzájuk és egy kis hímzést tanítsak a gyerkőcöknek. Azonnal bevillant Mónika nekem, aki a csoportunkba jár. A hab a tortán, hogy ő igazi német lányka és hímzőmester. Igen , hímzőmester. Csodadolgok kerülnek ki a kezei alól. Gondoltam megkérdezem. Azonnal igent mondott, és nekiállt felkészülni a szerda délelőtti programunkra. Előkészítette az egységcsomagokat, nekünk Ágival csak a tanításba kellett besegítenünk.
 Ezek a mintadarabok ollóőr és egy tűpárna 15db négyzetből van összevarrva. Ezeket Mónika készítette.
  Mónika precizitása ismét nagy sikert aratott. A gyerekek a mi lelkesedésünket átvéve olyan örömmel varrtak, hogy ez igen nagy meglepetés volt a számunkra. Nagyon ügyesek voltak a pici kezek, fiúk, lányok egyaránt. A fiúk sem adták fel és főleg Zalán nagyon brillírozott. Ő nagyon gyorsan megértette és a végén már ő maga is mutatta a többieknek az öltéseket, hogyan is varrják a többiek.

Ági  csapata


Mi is nagyon igyekeztünk, bár minket a fonalcsomó manó azért gyakran megviccelt.


és csak varrtak, varrtak.  Kis pihenő azért belefért. 



Zalán nagyon ügyesen mutatta a lányoknak hogyan varrják tovább a medált.
Finom ebédre is meginvitáltak bennünket és örömmel láttuk hogy aki az asztaltól elment az ebéd végén sietett varrni. 

Búcsúzóul lekattintott bennünket Marika. Boldogan szorítjuk magunkhoz a gyerekek által készített kis vászon táskákat, amit ők díszítettek festékkel.
  
Az én medálom ilyen lett:
Köszönöm Mónika és Ági, hogy eljöttetek, mert igen klassz élmény volt! Jól éreztük magunkat!

2014. július 1., kedd

Illúzió

A befejezés, már itthon volt.Közben kompótot is tettem el a hideg téli estékre is gondolva. Meg egy jó kis gyerektáborban is voltam játszótársnak hívtak meg egy szerda délelőttre. No, de a vasárnap ismét az enyém volt és végre befejezhettem a képet.
Szemből és a két oldalról készített fotó mutatja az izgalmasságát. 



 Végre kiülhettem varrni a teraszra is. Igaz a lakásban nem is szerettem volna, mert a feketét nem látom jól. :)
 Lesifotós Imrusnak örömmel mutatom a fedlapot.

Vasárnap. Illúzió Bábolnán

Már szombatos este elkezdtük kiszabni az Illúziót. A fele csapat velem együtt 1/2 1-kor kidőlt. Marikáék maradtak úgy mint az előző este  hajnali 1/2 3-ig. Reggel aztán elkezdtük varrni reggeli után néhány kép a délelőttről. A gépek berregése és a sok vihogás nem hallatszik, de akik ott voltunk tudjuk mennyit nevettünk. Ja és a "ne legyél ideges! " mondat nekem Bábolnához fog kapcsolódni. No és a kakas, ahogy azt mondta " putty" és hanyatt esett. :))))))
Szóval szabtunk, varrtunk, vasaltunk és rengeteget sztoriztunk.Hát így telt el a vasárnap is, nagyon gyorsan. 
Sajnos haza kellett jönnöm, 
de hamarosan újra találkozunk remélem!
Itt éppen nagy sütikézés közben vagyunk, mert a Szabó család apraja, nagyja gondoskodott rólunk, hogy nehogy éhezzünk. Nagyon finomakat ettünk, itt viselem azóta is a derekam körül, ez is emlék marad. :)
A napvégén mielőtt hazaindultam ,
készítettünk még egy közös fotót.Köszönöm a színes kendőkkel az integetést, nagyon kellemes pillanat marad ez is nekem! 

 Egy kis részlet fotó mindegyik munkáról. Nagyon tetszett mindenkinek, hogy más-más színből varrjuk.





 



A Ménesbirtokon

Marika kalauzolt el bennünket a Ménesbirtokon szombaton délután. 
Hiába , akik ott töltötték az életük nagy részét, márpedig ő és a férje ott, minden apró zugot ismernek itt. 
Nagyon sok érdekességet mesélt, mindenre kitért.
Mindenhol ott a lószimbólum, itt erről szól minden. Nagyon szépen őrzik a tradíciót, gyönyörű tisztaság van, igazán példaértékű. Ezek a lovak nem az istállóban álldogálnak, mindennap feladat van. Láttuk ahogy reggel kivitték őket egy külső karámba, hát mint a kisgyerekek, amikor kiengedik őket a szabadba. Futkostak, fürödtek a porban. Délután amikor már idő volt, hogy visszamenjenek az istállóba sorban állva várták a lovászokat akik visszavezették őket. Nagyon jó volt látni, itt ezek a lovak boldogak. 
Beszélgettük is, hogy az istállóban mi most éreztünk igazi lószagot. Értitek, lószagot! Tisztaság volt mindenütt. 
A lovak, hogy márvány itatóból ittak, már meg sem lepődtünk, de ennek ugye praktikuma is van, hiszen ebben nem melegszik fel a víz. Így mindig friss, iható víz van előttük.
 Amikor leültünk az öreg óriás akácfa alá, hát persze, hogy Zsuzsi táskáját kezdtük el elemezni. Ott sem hazudtoltuk meg magunkat.
A múzeumban végre megláthattam a híres Csekonics báró mellszobrát. Bevallom a mondást régről ismertem, a "Nem vagyok én Csekonics báró! ", de nem tudtam, hogy élőszemély volt. Sőt ő volt a bábolnai ménes parancsnoka. Szóval sok okosságot hallottunk, láttunk és felfedezhettük Marika férjének fotóját a híres fogathajtók között.
Nagyon jó, hogy ő vitt bennünket körbe, mert inkább az ő szemszögéből mutatta be a birtokot. Nem egy betanult szöveg, blablabla elmondva. szavai itt csengenek azóta is  fülemben.

video
A videó kinagyítható! (jobb alsó sarok)

Népszerű bejegyzések

KATTINTS IDE, HÁTHA TUDSZ SEGÍTENI!

Itt szavazhatsz a blogomra!